Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

236 Visszaemlékezés Országos Levéltár 1942 tavaszán a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa mint az Országos Levéltár felügyeleti szerve pályázatot hirdetett a Levéltárban betöltendő segédőri állásra. Minthogy a középkori oklevelek iránti vonzalmam a Fővárosi Levéltárban nem csitult — sőt —, pályázatomat beadtam, és egy családi jó ismerős támogatását is igénybe vévén, azt el is nyertem. Mint rövidesen megtudtam, hogy a kollegák között ez némi felháborodást keltett, mert a helyi szokások szerint „most egy protestáns fiatalnak kellett volna bekerülnie", én pedig katolikus voltam. Szerencsére néhány hónapon belül új üresedés következett be, s az új pályázaton a velem egyidős, jogot végzett, evangélikus Hándel Béla került a Levéltár állományába, aki a frontról nem került haza. így nem sokáig tartott az idejét múlt helyi egyensúly. Júliusban kezdtem meg szolgálatomat az Országos Levéltárban. Minthogy túl voltam a segédhivatali első hónapon, két hónapra a nemességet szakvéleményező osztályra kaptam beosztást. Ekkor a visszacsatolt Észak-Erdély nemesei adták be tömegesen igazolási kérelmüket a Belügyminisztériumba, ahonnan a kérelmek többségét véleményezésre rögtön átküldték a Levéltárba, ahol e feladatra ekkor külön osztályt szerveztek. Megismerkedhettem ennek a már akkor is anakronisztikusnak tartott művelettel és megtanulhattam, hogy a magyar királyi Belügyminisztérium nemcsak ősi (1526 elé visszanyúló), régi (1526-1848 közti korszaktól igazolható) és (1867-1918 között kapott) magyar nemességet igazolt, hanem előfordult német és olasz nemesség igazolása is. A Levéltárnak ezt a véleményező feladatát Budapest ostroma külön intézkedés nélkül megszüntette. — Egy hónapom jutott a Helytartótanácsi levéltár megismerésére, amibe Betlendi János bácsi vezetett be. Bánffyhunyadi parasztgyereknek született, románul is tudott. Az első világháború előtt töltötte három éves katonai szolgálatát a „közös" hadseregben a hercegovinál Mosztárban. Ha emlékeiről mesélt, Mosztár nevét csak úgy tudta kimondani, ha rögtön hozzáfűzte, hogy „az ég roggyék rá". Egyedüli magyar volt mosztári alakulatánál, így németül is tudott, majd levéltári szolgálata során latin szavakat és mondásokat is megtanult, s ezeket mindig jól alkalmazta és ejtette, nem kordinált és nem koperált, ahogy ezeket a szavakat egyesek ma ejtik. Számos mondását mesélték, idézték idősebb kollégák. Egyet megjegyeztem. Csánki Dezső nagyhatalmú főigazgatót váratlanul nyugdíjazták. Csánki, aki a Várban lakott, nyugdíjasként a Fortuna utcában sétált. Betlendi bácsi nézte az 52-es szoba ablakából, majd felsóhajtott: Dezső, Dezső! Sic transit glória mundi. 35 hónap katonaság, Kállay-oklevéltár 1942 októberében be kellett vonulnom két éves katonai szolgálatra. Minthogy félszemem születésem óta 17 dioptriás, a sorozáson fegyver nélküli szolgálatra alkalmas kategóriába soroltak, behívót pedig az Alkotás utcai 11. számú helyőrségi kórházba kaptam. Három hónapon át a Kis-Svábhegy egyik — akkor még beépítetlen — enyhe lejtőjén gyakorlatoztunk, kaptuk meg a három hónapos alapkiképzést. 1943 elején bevezényeltek a Honvédelmi Minisztérium legénységi osztályára a Honvéd utcai épületbe írnoknak. Egy ezredesnek lettem — mai kifejezéssel — irodai segéderője. Gépeltem, radíroztam, kézbesítettem stb. Körülményeim tulajdonképpen ideálisnak voltak mondhatók, hisz szolgálatom a minisztérium hivatalos munkaidejével volt azonos, otthon lakhattam. Valamilyen minisztériumi belső átcsoportosítás miatt ugyan átvezényeltek a budapesti