Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - VISSZAEMLÉKEZÉS - Borsa Iván: Emlékezések : 60 év levéltárban / 233–266. o.

Borsa Iván: Emlékezések (60 év levéltárban) 235 ekkor Magyarországon élt, magyar állampolgár volt, így törvényes leszármazottaik is ilyennek voltak tekintendők. Ugyanígy minősült az a személy is, akinek budapesti illetőségét a székesfőváros már elismerte akár azzal, hogy névmagyarosítási kérelmét a belügyminisztériumnak előterjesztette és az illető nevét a BM megváltoztatta, akár úgy, hogy felmenőinek kórházi ápolási költségeit 1879 után a székesfőváros fizette. Csak egy-két év múlva tudtuk meg, hogy akik akkor nem tudták igazolni állampolgárságukat, azokat kiutasították az országból és az északkeleti határon átadták a német hatóságoknak. Utólag örülhettem, hogy a Karinthy család névmagyarosítási kérelmét megtaláltam. — E két feladat és az utóbbiakhoz kapcsolódó hiteles másolatok elkészítése majdnem minden időmet elfoglalta, az oklevéltár folytatására édes-kevés idő maradt. így nem sokkal járultam hozzá a II. kötet kézirataihoz, amelyek a levéltárnak olyan helyiségében maradtak, amely az ostrom alatt kiégett. Családi oklevelek, Tomcsányi Tamás Levéltári szolgálatom első munkahelyén sok hasznos irattári/levéltári alapismeretre tettem szert, s ezt elsősorban Kovács Lajos levéltárosnak, a főlevéltáros helyettesének köszönhetem. Jó levéltáros volt, aki szenvedélyesen szerette munkáját. Sokat tanultam tőle. Kár, hogy 1945-ben pályát kellett váltania. Ezután sokáig titkolt másik szenvedélyére, a lepkegyűjtésre fordította a benne rejlő nagy energiát. Saját, nagyrészt éjszaka fogott és mintaszerűen rendezett gyűjteményét átadva a Természettudományi Múzeumnak a lepketár vezetője lett. Innen is ment nyugdíjba. Fővárosi szolgálatom alatt kerültem baráti kapcsolatba Tomcsányi Tamással, aki tíz évvel volt idősebb nálam. Mint a XIII. században feltűnt turóci jobbágyfiak nemessé lett egyikének egyenes leszármazottja tiszteletre méltó hűséggel és rajongással fordult Turóc és Liptó felé, s az onnan származó nemes családok egyes tagjait — köztük igen jómódú bányatulajdonost is — meggyőzte, hogy az e vidékről származók középkori története felé kell fordulni és ennek érdekében szerény anyagi áldozatot is lehet/kell hozni. Ugyanakkor rajongott a Mohács előtti oklevelekért, amelyeket jogász létére olvasni is megtanult, később pedig részt vett a Diplomatikai Fényképgyűjtemény segédletének (időrendi mutatólapok) készítésében is. Tomcsányi Tamás 1945 előtt megbízott, hogy készítsek egy Turóc megyei oklevéltárat kezdetektől az 1391-ben kelt turóci regisztrumig. Ez az akkori adatbázis alapján el is készült, de kiadására már nem került sor. Ugyanennek a háttérnek a segítségével rábeszélt egyes családokat — főleg egykori felvidéki volt birtokosokat — hogy az Országos levéltárban őrzött levéltáruk Mohács előtti okleveleiről részletes, magyar nyelvű kivonatokat készíttessenek. Ennek az akciónak a legeredményesebb szakasza 1945-től 1946 júliusáig tartott, Tomcsányi Tamás ugyanis a megbízóktól és saját magától e célra felajánlott „fizetőeszközöket" (leginkább tört aranyat, ezüsttárgyakat) dollárra konvertálta és 50 oklevélkivonatért egy USA-dollárt fizetett. Ez ma érthetetlennek tűnhet, de akkor a dollár is értékesebb volt és az akkori magyar hiperinflációban nagy értéket jelentett. Ez segített ahhoz, hogy háztartásunkban kettőnk fizetéséből meg tudtunk élni, nem kellett semmit sem eladnunk. A Mályusz Elemér, Fekete Nagy Antal, Ila Bálint stb. által készített kivonatok egy példányát Tomcsányi Tamás kisebb-nagyobb részletekben az Országos Levéltárnak adományozta.