Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete 211 tartalom szerint csoportosította, ha kellett, becsomagolta, gondosan regesztázta, íróasztalának fiókjaiba helyezte, majd kettő-négy évente átfogó lajstromot készített róluk. Az 1635-ben készült első ilyen lajstrom szerint a leveles asztal „az Tarhaszban annak alsó részében" állt és tizenegy fiókjában voltak iratok.

16 Később azután az iratok növekedésével együtt nőtt a fiókok és az asztalok száma. 1648-ben már „egyformán való, Diofabul csináltattot kétt Sraibtist" töltöttek meg.

17 A Batthyányak családi levéltárához tartozó iratok harmadik nagy csoportját az egyes uradalmak központjaiban létrejött levéltárak képezték, amelyeket a tiszttartók, illetve helyetteseik, a számtartók kezeltek, és amelyet általában a számtartó várbéli szobájában, a „számtartóházban" tartottak.

18 Amikor például 1636-ban Lobkovicz Poppel Éva átadta fiának a szalónaki uradalmat, akkor az átadásra készülve Batthyány Ádám egyebek mellett az iratokról is érdeklődött. „Eleitül fogvást az számtartóházban voltak, mostis az szerént vannak"

19 — válaszolta az anya fiának, aki ugyanekkor átvevőbiztosának az uradalmi levéltár rendezését is feladatává tette. Francsics Gáspárnak szóló utasításában így írt: „Az mi regy Urbáriumok, es egyéb varbelj proventusukrul való Laistromok ottan vannak, az szamtartohazban, azokat szedesse oszve k[e]g[yelme]d, az esztendő szám szerent, mellik miczoda esztendöbely Laistromok legyenek, es allyon ugy az migh vizza iüvünk az szamtarto házban, akkor megh lattiok mit czeleködgiünk vélek."

20 A 17. század folyamán tehát komoly gazdasági levéltárak jöttek létre és fejlődtek tovább a Batthyány család különféle uradalmi központjaiban, így Németújváron, Szalónakon, Rohoncon, Körmeden, Pinkafőn, majd pedig a töröktől visszahódított területen újonnan megszerzett vagy megszervezett Bicskén, Polgárdiban, Enyingen és Bolyon. Ezen levéltárakból később sok minden a körmendi központi levéltárba került, úgyhogy ma jelentősebb 17. századi anyag csak a németújvári uradalmi levéltárban található, a többi főként 18. és 19. századi iratokat tartalmaz.

21 IvÁNYl BÉLA: Dominikánus levelek és oklevelek a körmendi levéltárban. Körmend, 1942. (Körmendi Füzetek, 1.) 20-21. (a továbbiakban: IvÁNYl B.: Dominikánus levelek, i. m.) 16 IvÁNYl B.: Batthány Ádám, i. m. 293-299. 17 MOL P 13 3 7, 1. cs., 1. sz. Vö. IvÁNYl B.: Batthány Ádám, i. m. 298. 18 IvÁNYl B.: Batthány Ádám, i. m. 292-293. 19 Lobkovicz Poppel Eva levele Batthyány Ádámnak, Szalónak, 1636. szept. 29.: uo., 293. 20 „Memóriáié. Az minemot Franczicz Ura[m]nak es [Zvonarics] Giorgy Deák Uramnak adtunk mikor Szalonakot viszsza foglaltuk", 1636. dec. 1., MOL P 1322, Instrukciók, n° 42, p. 225; uo., n° 85. Ugyanerről egy másik, korábbi instrukció is készült Francsics Gápsárnak és Kuprisics Márknak: Uo., n° 73. 21 A Batthyányak uradalmi levéltárairól jó áttekintést ad: KosÁRY DOMOKOS: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Bp, 1970. 249., 626-627. — A burgenlandi Batthyány-levéltárakról részletesebben: HOMMA, JOSEF KARL: Die Herrschaftsarchive Burgenlands. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs (= MÖStA), 4. (1951) 260-282.; Uő: Dos Batthyánysche Herrschaftarchiv auf Burg Güssing. Festschrift für Alphons Barb. Eisenstadt, 1966. 390-412. (Wissentschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland [= WAB], 35). A németújvári uradalmi levéltárat ma Batthyány Zsigmond Németújvár melletti kastélyában őrzik. Kutatása a Burgenlandi Tartományi Levéltárban (Burgenlándisches Landesarchiv), Kismartonban lehetséges. — A köpcsényi Batthyány -levéltárról, amely a család grófi ágához tartozott (1948töl a Burgenlandi Tartományi Levéltárban, Kismartonban): TOBLER, FELLX: Grenzüberschreitende Überlieferung am Beispiel des Batthyányschen Familien- und Herrschaftarchivs Kittsee. Scrinium, Heft 49. (1995), 481-486. BÁN PÉTER-HUSZÁR B. ÉVA: Die Besitzungen der Pinkafelder Unie der Grafen Batthyány im 19. Jahrhundert. Archivar und Bibliothekar. Landeskunde des burgenlándisch-westungarischen Raumes. Festschrift für Johann Seedich. Eisenstadt, 1999 (BF, Sonderband XXII) 22-64.