Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

212 Módszertan - Levéltári ismertető II. A levéltár és a történetírók a 18. században A 17. század végétől, pontosabban 1684-től, amikor a fiatal Batthyány II. Ádám apjától különválva odaköltözött, a körmendi kastély vált a Bathyány család hercegi ágának központjává. A 18. század során mindenünnen, de főként Németújvárról ide szállították a legfontosabb családi iratokat: a rohonci levéltár egy részét például 1769-ben. A Batthyány Ádám által a 17. század közepén megkezdett levéltári lajstromozási munkák tehát a 18. században Körmenden folytatódtak. Ott lajstromozta 1751-ben Csepreghy Mihály levéltáros az Acta Antiqua címet kapott gyűjteményt, majd a következő évtizedekben ott jöttek létre a levéltár lajstromozott részének máig fönnálló sorozatai: a hitbizományhoz tartozó birtokok iratait tartalmazó Maioratus, a hercegi család egyéb birtokaira vonatkozó Senioratus, és a főként kihalt családok iratait összegyűjtő Miscellanea.

22 Ezek, valamint a hozzá készült lajstromok, mutatók és másolati könyvek természetesen nem a kutatók kedvéért készültek, hanem azért, hogy a birtokjogokat biztosító iratok szükséges esetben előkereshetők legyenek. A század közepéről származó kezdemények után azonban az 1780-as évek körül Paulik János levéltáros Memorabilia címen egy olyan sorozatot is összeállított a családi iratokból, amelybe a birtokjogilag jelentéktelen, de köztörténetileg annál fontosabb iratokat gyűjtötte össze.

23 Ez lett tehát a körmendi levéltár első és sokáig egyetlen olyan állaga, amely történészek által is kutatható és kutatott volt. A körmendi levéltárban őrzött iratok fontosságát hamar fölismerte a 18. században a forrásgyűjtés terén kezdő lépéseit tevő magyar történettudomány is. Thallóczy Lajos szerint Hevenesi Gábor és Kaprinai István gyűjteményeiben több másolat található a körmendi levéltárból és Bél Mátyás is engedélyt kért a családtól, hogy irataikról másolatokat „eszközölhessen".

24 A század közepén Rajcsányi Ádám kamarai levéltáros is többször fordult levélben Batthyány Lajoshoz különböző dokumentumok ügyében, amelyek alapján 1743-ban elkészítette a Batthyányak családfáját, 1759-ben pedig a németújvárí vár birtoklástörténetét.

25 A Batthyány család levéltári anyagának 18. századi fölhasználói közé tartozott még a Mosón megyei származású bécsi ágostonrendi IVÁNYI BÉLA: A körmendi levéltár memombiliái. Körmend, 1942. (Körmendi Füzetek, 2.) 3-5. (a továbbiakban: IVÁNYI B.: Memorabilia, i. ni.) Uő: Batthyány Ádám, i. m. 291. ZMÁNYI VERA: A herceg Batthyány család levéltára, Repertórium. Bp., 1962 (Levéltári leltárak, 16.) 19. (a továbbiakban: ZMÁNYI V.: Repertórium, i. m.) Uő: A Batthyány család hercegi ágának levéltára. Körmend története. Szerk.: SZABÓ László. Körmend, 1994. 415. (a továbbiakban: ZMÁNYI V.: A Batthyány család levéltára, i. m.) A sorozatok ma: MOL P 1313, Lajstromozott iratok. A Memorabilia keletkezéséről a fentieken fölül: FAZEKAS ISTVÁN: Kovachich Mártin György egy elfelejtett munkája, a „Monumentica diplomatica Batthyániana". LK, 63. (1992), 29. (a továbbiakban: FAZEKAS L: Kovachich, i. m.) THALLÓCZY Lajos, Tanulmányok a bosnyák bánság kezdetéről főtekintettel a körmendi levéltár okleveleire. Bp., 1905. (ÉTTK, XX, 5.) 4 (a továbbiakban: THALLÓCZY, Bosnyák bánság, i. m.). Rajcsányi levelei: MOL P 1313, Majorátus, Lad. 35., n° 20-21. A családfa: MOL, Térképtár, A Batthyánycsalád levéltárából kiemelt térképek (S 20), n° 190. A németújvári birtoklástörténet: De origine dominii Német Újvár et quomodo idem iuxta seriem annorum de manu ad manum devolvebatur [1263-1555]: MOL P 1313, Memorabilia, 25/C (vö. IvÁNYlB.: Memorabilia, i. m. 61-62). Rajcsányi más kéziratos műveiről 1.: KosÁRY, D.: i. m. 168., 180., 193-196., 611.