Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - MÓDSZERTAN – LEVÉLTÁRI ISMERTETŐ - Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete / 207–231. o.

Koltai András: A Batthyány család körmendi központi levéltárának kutatástörténete 209 azzal gyanúsította anyját, hogy az magához vett néhány fontos okmányt, nevezetesen „a Testamentumot és az Újvárnak Donatioját".

4 Batthyány a családi vitákban máskor is egyezséget közvetítő Esterházy Miklós nádort kérte meg, hogy segítsen az anyjánál vélt levelek visszaszerzésében. Poppel Éva Esterházy nádor megkeresésére természetesen állította, hogy „semmj afféle levelek ne[m] marattanak" nála. Esterházy tehát 1634. június 11-én Höfíányból írott levelében azt tanácsolta Batthyánynak, hogy ha biztos a dolgában, akkor az iratokat „nevezze megh [...] s vegie jedzésben, miről valók, instálhatni mégis érette, vagion penigh az országnak efféle levelek dolgáról constitutioia, [...] de ha placidis medys [békés megegyezéssel] igazethatnánk efféléket el ugian az volna ezért iol."

5 Végül Batthyány is inkább az utóbbi megoldást választotta, és október 13-án arra kérte anyját, hogy jöjjön el Németújvárra és mutassa meg a keresett leveleket.

6 Jellemző azonban a megromlott családi viszonyra, hogy október 19-én Dobraról írt válaszában Lobkovicz Poppel Éva ahelyett, hogy fia kérésére konkrét választ adott volna, hosszan tiltakozott az ellen, hogy ő „a réghj Donatio"-t magához vette volna. „Ha csak Láttamis külömben, hanem egyszer az szegény Ur kezében Láttam, s hallottam, hogy olvastatta" — írta Poppel Éva a németújvári adománylevélről fiának.

7 A „levelek dolgabul való vilongás"

8 végét nem ismerjük, de valószínű, hogy az iratok valahogyan mégis előkerülhettek. Az eset azonban rá kellett, hogy irányítsa az egyébként is rendszerető Batthyány Ádám figyelmét arra a szükségletre, hogy a család oklevelei, „kikbeöl állanak az Joszaghok meg maradása",

9 hozzáértő kéz által, használható módon legyenek rendezve. Ő maga oklevelet olvastató apjánál is jobban érdeklődött a különféle iratok iránt, sőt gyűjtötte, leltározta és regesztázta őket.

10 Ezt a munkát azonban a régebbi oklevelek esetében maga nem tudta elvégezni, főként azért nem, mert latinul csak egészen alapfokon tudott. A levéltári rendezés alapelveit azonban ő maga határozta meg. 1648-ban így írt erről egyik legbizalmasabb familiárisa és tanácsosa, magánhadseregének kapitánya, Káldy Ferenc számára: ,Az Nemet Uyvari Szalonaki, Rohonczi, Keörmendi, Czakany 4 Batthyány Ádám levele Lobkovicz Poppel Évának, Rakicsány, 1634. okt. 13.: MOL, P 1314 Batthyány család levéltára, Misszüisek (= P 1314), n° 2395. — A szóbanforgó iratok egyike Németújvár 1524. évi királyi adománylevele volt, amely 1945-ben elveszett, de egykori jelzete: MOL, P 1313 Batthyány család törzslevéltára [= P 1313], Acta Antiqua, Almárium 1, Lad. 1, n° 17. Vö. ZIMÁNYI VERA: Der Bauernstand der Herrschafi Güssing im 16. und 17. Jahrhundert. Eisenstadt, 1962. (Burgenlándische Forschungen [= BF], 46) 12. (a továbbiakban: ZIMANYI V.: Güssing, i. m.). A másik irat föltehetően Batthyány I. Ferenc 1559. évi, az örökösödés szempontjából lényeges végrendelete, amely 1945-ben szintén elveszett. Egykori jelzete: uo., Almárium 1, Lad. 2, n° 77. Vö. ZMÁNYI

V: Güssing, i. m. 24, 84. jegyzet; ZMÁNYI

V: Rohonc-Szalónak, i. m. 17, 74. jegyzet. Az 1920-as években Gratian Leser még használta. Vö. MAGYAR ARNOLD OFM: Güssing. Ein Beitrag zur Kultur- und Religiongeschichte des Südburgenlandes bis zur Gegenreformation, Graz, 1976, 94 (a továbbiakban: MAGYAR A.: Güssing, i. m.) Esterházy Miklós levele Batthyány Ádámnak, Höflány, 1631. jún. 11.: MOL P 1314, n° 12377. Batthyány Ádám levele Lobkovicz Poppel Évának, Rakicsány, 1634. okt. 13.: MOL P 1314, n° 2395. Lobkovicz Poppel Éva levele Batthyány Ádámnak, Dobra, 1634. okt. 19.: „Im küttem én orvosságot", i. m. 163, n° 39. — Téves viszont az irat közlőjének azon magyarázata, hogy a „réghj Donatio" alatt Batthyány Ádám és Poppel Éva által 1629-ben megkötött és 1632-ben megújított birtokegyezség értendő (uo., 267). L. a 4. jegyzetet. 8 Uo., 163. 9 Batthyány Ádám végrendelete, 1658. febr. 20.: MOL P 1313, Majorátus, Lad. 31., Testamentaria, No. 6. 10 Vö. IvÁNYi B.: Batthány Ádám, i. m. 307-309. PÉTER KATALIN: Esterházy Miklós. Bp., 1983 (Magyar História, Életrajzok) 168.