Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
148 Forrásközlések rasztoknak kifizetődőbb volt búzatermeléssel foglalkozni. 85 A vállalkozás 1804-ig vesztességgel folytatódott. Addigra a salétromszérűk erősen megfogyatkoztak, kevés salétrom folyt be, és a salétromfőző házak kihasználatlanul álltak. A báró végül 1806-ban kapott a kincstártól 30 000 forint vissza nem térítendő támogatást és ezen felül 30 000 forint kölcsönt, amelyet aztán évek alatt sikerült is letörlesztenie. 86 Vay 1823. évi levelében azt nem említette, hogy néhány kisebb és egy nagyobb részvényes már 1807-ben kivonta tőkéjét. Nem csoda, hiszen a háborús konjunktúra idején másba fektetve a pénz sokkal többet fialt. A báró ekkor több mint 60 000 forint értékben vett át a maga számára tőkerészesedést. 87 A vállalkozás talpon tudott maradni, és különösen az 1810. évi nagyobb salétromáremelés után a társaság jól jövedelmezett. A beszállított salétrommennyiségről részletes kimutatások készültek. 1803 és 1809 között a Haditanács (K Departamentum) több mint száz irata foglalkozott a Vay-féle szállítmányokkal. Ezek a kimutatások azonban áldozatul estek az ismételt selejtezéseknek. A Debrecenben megmaradt Számadási Diárium adatai viszont kisebb megszakításokkal 1805-től tartalmazzák legalább a debreceni üzem termelési adatait, amelyek évi 1000 és 2000 mázsa között ingadoztak. Ehhez jött még a közelebbről ismeretlen mennyiségű kallói salétrom. Az 1810. évből megmaradt a salétromhivatal alkalmazottainak jegyzéke is. A igazgató és salétrom-adminisztrátor Vay mellett egy-egy igazgatóhelyettes, pénztárnok, főfelügyelő, két-két kerületi felügyelő, ellenőr, katonai ellenőr irányították és felügyelték a munkát. A debreceni telepen pedig a háborús időkben munkások és katonák vegyesen dolgoztak, számuk jelentős volt, elérte a 120-150 főt. 88 A kallói kerületen belül Vay adminisztrátorsága idején jelentős súlypont-eltolódás történt. A debreceni telep a folyamatos fejlesztések következtében fontosabbá vált, mint az eredeti központ, Nagykálló. Mivel a természetes salétromlelőhelyekhez Nagykálló közelebb esett, ebből arra következtethetünk, hogy a mesterségesen előállított salétrom háttérbe szorította a természetes salétrom gyűjtését. Az 1810-ban Debrecen javára történt változás abban nyilvánult meg, hogy az egész salétrom-kerület pénzügyi központja ide helyeződött át. 89 Utólag visszatekintve, Vay úgy állította be, hogy a salétrom-adminisztráció a tagok tőkéje után járó 6% kamaton felül évente a befektetőknek 6% osztalékot, néha kicsit többet is fizetett. Mivel a vállalkozás kezdetben ráfizetéses volt, a befektetőket azonban 85 József nádor Ferenc császárnak. A magyarországi salétromfözés válságáról és a gabonaárak rohamos emelkedéséről. Buda, 1805. június 7. DOMANOVSZKY SÁNDOR: József nádor iratai. II. köt: 1805-1807. Bp., 1929. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) 111—113. 16 Főinspectoralis Relatio. A kölcsönt 1816-ra sikerült visszafizetni. Ezt bizonyítják a Hadilevéltárban fennmaradt igazolások. ÖStA KA HKR Prot 1816 K 2669; Prot 1.4341. 7 Cseh-Szombathy József (1748-1815) Pest vármegye főorvosa, Gyulay Ignác gróf, csobai Nagy András, Berzeviczy Gergely, Vadernoth Ferenc gróf, Orczy Mária bárónő, Ottenfels báró és Jánossy Károly végleg kivonult a salétromüzletből, Vay József pedig tőkéje felét kérte vissza. Főinspectoralis Relatio. 88 KOVÁCS B.: i. m. 43-44. Függelékben közölte az évi termésátlagokat 1828-ig, és felsorolta az alkalmazottakat. A háborús időkben gyakran katonák is dolgoztak a salétromtelepen. Erről a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött Ungarisches General Commando anyagában voltak iratok, amelyeket azonban, talán még a múlt században, kiselejteztek. 89 NYÁRÁDYM.: Salétromfőzés, i. m. 586-587.
