Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.

Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállalkozás 139 Saurau grófot, hogy tudassa megbízottjával az ügy jelenlegi állását és felvázolta a kamaraelnöknek a de Paullyakkal kötött elvi megegyezést, amelynek egyik feltétele volt, hogy Vay a kincstári szállításokért magasabb felvásárlási árat kapjon (egy mázsáért az addigi körülbelül 23 forint 45 krajcár helyett 30 forintot). A báró hangsúlyozta, hogy egy évi szakszerű feltárómunkával már kétszer annyi salétromtartalmú földet sikerült felfedeznie, mint amennyit a de Paullyak műveltek, és azon van, hogy továbbiakat tárjon fel. Mégis úgy határozott, hogy átveszi a de Paullyak vállalkozását, hogy elkerülje a jövőbeli összeütközéseket. Az árban még nem sikerült megállapodniuk, a de Paullyak a vállalkozásukért (annak minden tartozékával együtt) 60 000 forintot kértek, Vay azonban csak 10 000 forintot tartott reálisnak, a felszerelésekért pedig ezen felül becsértéket ajánlott. Még ekkor is csökönyösen bízott abban, hogy az esetleges többlettermelést az uralkodói privilégium értelmében exportálhatja, ezért sietett hozzátenni, hogy ha a Főhadszerhivatal ahhoz is ragaszkodik, a többletért már a világpiaci árat kéri. Vay ismételten bizonygatta, hogy a neki adott uralkodói privilégium fellendíti a salétromtermelést. A magas világpiaci ár nemcsak arra ösztönzi az embereket, hogy minden salétromtartalmú területet felkutassanak és megműveljenek, hanem olyan akadályok leküzdésére is sarkalja őket, mint például a viszonylagos tüzifahiány. Ennek érdekében gazdaságosabb kályhákat és üstöket igyekeznek bevezetni és esetleg tőzeggel kiváltani a fát. Hogy ezt mennyire komolyan vette, bizonyítja egy, a Vay társasági tagtoborzó írásában található találmányi felhívás. Eszerint a talán Angliában ellesett mód szerint a takarékosabb eljárás kidolgozójának a találmánya segítségével megtakarított összeg fele járt volna.

51 A de Paullyak Vay szerint a legjobb helyeket művelték meg, de gondatlanul és maguk ellen haragították a földesurakat, mert a salétromtermelésbe fogott földjeikért nem akarták kártalanítani őket. Vay hangsúlyozta, hogy ő sok földesúrral már írásban is megegyezett. A vállalkozás megkezdéséhez minden készen áll, pénzt is előlegeztek a parasztoknak, hogy megnyerjék őket a munkára. Ha közben nem akadályozzák őket, még látványosabb eredményeket értek volna el.

52 Vay Miklós magánlevelének hivatalos párja, amelyet az Udvari Kamarának nyújtott be már Bécsben íródott 1799. október 7-én. Ezt mint a nevét viselő salétromtársaság igazgatója és meghatalmazottja írta alá,

53 és hivatalosan is annak kieszközlését kérte, hogy átvehesse a kallói salétrom-kerület adminisztrátorságát. Egyébként az érvelés kezdetben magánleveléét követte, csak több adatot tartalmazott, például a de Paullyak termeléséről. Vay azzal igyekezett megnyerni a katonai hatóságokat, hogy társasága kötelezné magát: a salétromfelügyelőség átvételének első, de legkésőbb második évében a de Paullyaknál (akik értesülései szerint átlag évi 1000 mázsát állítottak elő) 500 mázsával többet szállít a hadszertárakba, természetesen a magasabb (30 forint/mázsa) árért. A rákövetkező évben még 500 mázsával adna többet és folyamatosan növelné a termelést 51 Ezen az alapon működött Matthew Boulton és James Watt gőzgépvállalkozása. Vay tagtoborzó írása. Salétrom administratio, 1742-1857, E 18-22. Sárospatak. Kii I. 7/a 2. B. melléklet. 1. Függelék. 52 Alsó Zsolca, 1799. szeptember 8. ÖStA KA HKR Aktén 1799, 6-727 — Prot. 1799 I 2141-2142 (6240). 53 „Director und Bevollmáchtigter der meinen Nammen führenden Salpeter-Societaet."