Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió (1642-1684) 13 II. A misszionáriusok Andocson 1642 és 1684 között összesen 22 jezsuita dolgozott. 59 A misszió fennállásának 42 éve alatt a jezsuiták folyamatosan dolgoztak a hódolt Somogyban, mindössze kétszer szünetelt rövidebb ideig az állomás: 1657-ben, Jaszkay Mátyás halála után, illetve az 1664. évi hadjárat idején. 60 A rendi előírások szerint a misszióban leg­alább két rendtagnak kellett egyszerre tartózkodni, ennek ellenére 19 éven át csak egy­egy misszionáriust tudott a tartományfőnök Andocsra küldeni. A somogyi katolikusok etnikai hovatartozásának megfelelően a misszionáriusok kiválasztásánál a magyar és horvát rendtagokat részesítették előnyben, de akadt két szlovák és egy morva is. A hor­vát és bosnyák betelepülők számára a hódoltságban mindig lehetett bosnyák ferencest találni, ezért sokkal nagyobb szükség volt a magyar papokra. Ezt tükrözi a misszionáriu­sok aránya: 14 magyar jezsuitára 8 szláv jutott. Még kedvezőbb az arány a magyarok ja­vára, ha a nyelvtudást vizsgáljuk. 61 Valamennyi misszionárius tudott magyarul, míg öt magyar rendtag egyáltalán nem beszélt szláv nyelvet. Ennek ellenére mindig sikerült biztosítani mindkét nyelven tudó misszionárius jelenlétét. A misszionáriusok háromne­gyede a Habsburg országrészből származott, négyen Erdélyből, és csak ketten jöttek a hódoltságból (a pécsi Fokli és a gyöngyösi Tóth). A jezsuita rendtagok számára előírt egységes filozófiai és teológiai tanulmányokat az andocsi misszionáriusok is elvégezték, tehát valamennyien messze fölötte álltak a hó­doltságban működő egyháziak (világi papok, ferencesek és licenciátusok) képzettségi szintjének, és méltó vetélytársai voltak a református prédikátoroknak is. Annak ellenére, hogy a rendi vezetés nyilván nem a tehetségesebb, szellemi munkára kedvet érző pátere­ket küldte a török misszióba, a leendő misszionáriusok majd mindegyike elvégezte a teljes (négyéves) teológiai kurzust, és csak négyen érték be a két-három éves kazuiszti­kai tanulmányokkal. 62 A kor gyakorlatához képest szintén feltűnően nagy a négy fogadal­mat tett rendtagok aránya: a 8 coadjutor spirituális mellett 9 négyfogadalmas atya Az alábbi fejtegetés a függelékben felsorolt források (katalógusok, elogiumok) adatain alapul. Gáspárffy menekülésére: MOL E 152 Irregestrata, Collegium Tyrnaviense 6. tétel, N° 105. A rendtagok nyelvtudása nem szerepel a nyomtatott katalógusokban, az erre vonatkozó adatok a triennális katalógusokból származnak. Balogh: magyarul, latinul (ARSI Austr. vol. 39. fol. 72v); Becze: magyarul, latinul, németül (uo. vol. 26. fol. 360r); Buriani: latinul, szlavónul, magyarul (uo. vol. 27. fol. 248r); Csomafay: latinul, magyarul, románul, írni és olvasni is (uo. vol. 28. fol. 69v); Dorasóczy: szlavónul, latinul, lengyelül, magyarul (uo. vol. 33. fol. 55v); Fokli: latinul, magyarul, dalmátul (uo. vol. 33. fol. 68v); Gáspárffy: latinul, magyarul, románul (uo. vol. 33. fol. 6Ív); Glóby; latinul, magyarul, szlavónul (uo. vol. 37. fol. 81r); Horváth J.: szlavónul, latinul, magyarul, németül (uo. vol. 28. fol. 65r); Horváth M.: latinul, horvátul, magyarul (uo. vol. 31. fol. 39v); Horváth T.: magyarul, latinul, szlavónul, németül (uo. vol. 28. fol. 68r); Hradiscsay: latinul, magyarul, szlavónul (uo. vol. 39. fol. 72r); Jaszkay: latinul, magyarul, horvátul, szlavónul valamennyire (uo. vol. 28. fol. 223v); Kausich; latinul, horvátul, németül, magyarul, szlavónul (uo. vol. 32. fol. 294v); Kászonyi: magyarul, latinul, kicsit románul (uo. vol. 28. fol. 238r); Kereskényi: latinul, magyarul, szlavónul (uo. vol. 36. fol. 254r); Kőrösy: latinul, magyarul, szlavónul (uo. vol. 37. fol. 85r); Pusztabonyák: latinul, magyarul, horvátul, németül (uo. vol. 42. fol. 118r); Rokochich: horvátul, latinul, magyarul, németül, szlavónul (uo. vol. 34. fol. 72v); Tóth: magyarul, latinul, szlavónul közepesen (uo. vol. 28. fol. 178r); Welcznovsky: morvául, latinul, közepesen magyarul (uo. vol. 28. fol. 178r). A „szlavón" és a „dalmát" nyelv természetesen horvát nyelvet jelent. Gáspárffy Tamásnak például akarata ellenére, kifejezetten elöljárói utasítására kellett megszakítania gráci teológiai tanulmányait, hogy Andocsra menjen misszióba: MOL E 152 Irregestrata, Collegium Tyrnaviense 6. tétel, N° 105.

Next

/
Thumbnails
Contents