Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
138 Forrásközlések döntést, 45 de az 1799. április 21-én megtartott ülés eredménye csupán egy újabb közös ülés elrendelésre lett, amelyre a két érintett felet, a de Paully-fivéreket és Vay Miklóst is megidézték. Az Udvari Kamara részéről ekkor már az ügy előadójaként az a Joseph Pergen gróf (1766-1830), kamarai tanácsos, a hírhedt rendőrminiszter fia szerepelt 46 , akivel Vay 1786 nyarán találkozott Londonban, ahol több napot együtt töltöttek. 47 A második ülés előkészítése hosszasan elhúzódott. A Főhadszerhivatal közben részletekbemenően ecsetelte a Vay-privilégium káros következményeit. Főleg azt, hogy a Vay által ígért magasabb ár miatt vérszemet kaptak a monarchia salétromtermelői, elégedetlenségük pedig összeomlással fenyegeti a teljes birodalmi termelést. Legkevésbé a legalacsonyabb felvásárlási árral sújtott kallói kerületet felügyelő de Paullyak voltak képesek Vayval felvenni az árversenyt. A hadsereg mindenképpen igyekezett megkaparintani a báró által ígért többletsalétromot, így a haszon és a veszteség arányos megosztásával társulást javasolt Vay és a de Paullyak között, 48 de ez visszhangtalan maradt. Miközben az ügy tovább húzódott, a Főhadszerhivatal egyre másra küldte kétségbeesett jelentéseit a birodalmi salétromtermelésben eluralkodó teljes káoszról. 49 Párhuzamosan a bécsi eseményekkel a de Paully testvérek és Vay is megvívták magánharcukat. A báró később azt állította, hogy a de Paullyak kettős játékba kezdtek: egy részről tüzelték a katonai hatóságokat, más részről viszont minél többet igyekeztek kicsikarni Vayból a kincstári szerződés átadásáért. Lehet abban valami, hogy a földesurakkal megegyezni képtelen de Paullyak nem bánták, hogy megszabadulhatnak az egyre terhesebbé váló salétrom-felügyelőségtől, de az is valószínű, hogy Vay eddigre már sejtette (bár még jó pár évig nem vallotta be), hogy elszámolta magát, nincs annyi salétrom, mint hitte, és a háborús idők lehetetlenné teszik a külföldi értékesítést. Felismerte, hogy a legkisebb veszteséggel még úgy lábalhat ki a bajból, ha kiszorítja a de Paullyakat. A huzavona részletei nem ismeretesek, de 1799 augusztusában Debrecenben Vay és a de Paullyak elvi egyezségre jutottak. 1799 szeptemberében Vay Miklós megbízottja, a Vay-féle salétromtársaság szakmai irányítója, Dercsényi János 50 Bécsbe érkezett és átadta a báró személyes hangú levelét Sauraunak. A levél egy másolata bekerült a hivatalos akták közé. Vay ebben arra kérte 45 Az Udvari Kamara értesítette a Haditanácsot a közös ülés elrendeléséről. Bécs, 1798. szeptember 8. ÖStA KA HKR Aktén 1798, 6-655/1 — Prot. 1798 11715-1716 (5397). 46 Az Udvari Kamara értesíti erről a Haditanácsot. 1799. szeptember 7-én. ÖStA KA HKR Prot. 1799 I 17081709 (4806). 47 A Pergenek, apa és fiú 1786. július 15. és augusztus 1. között szerepelnek Vay Miklós nyugat-európai útinaplójában. Sárospatak. J-l. Kii. IV. 2. ff. 96-99. 48 Bécs, 1799. február 23. ÖStA KA HKR Prot. 1799 I 511 (1284). 49 A Főhadszerhivatal újabb jelentése: Már az alsó-ausztriai salétromfözők is a felvásárlási ár emelését követelték, és az új ár megállapításáig nem voltak hajlandók szállítani. A lőporellátás akadozott. A kallói kerületben a salétromfözők megtagadták a munkát. Bécs, 1799. április 9. ÖStA KA HKR Prot. 1799 I 729-731 (1897). Colloredo tüzérségi főparancsnok újabb jelentése a válságos salétromhelyzetről, amely szerinte az alacsony ár és Vay meggondolatlan viselkedése miatt alakult ki. Bécs, 1799. április 22. ÖStA KA HKR Prot. 1799 I 805 (2130). A Főhadszerhivatal újabb jelentése az ügyben: 1799. július 20. ÖStA KA HKR Prot. 1799 I 13831384 (3879). Franz de Paully kérvénye, hogy megerősíttessen a kallói kerület salétromelőállításának privilégiumában. 1799. augusztus 7. ÖStA KA HKR Prot. 1799 11477 (4185). Bár levelében Vay csupán Dercsényi kémikusnak aposztrofálta, arról a Bécsben végzett Dercsényi (Weiss vagy Weisz) János báró (1755-1837) geológus és minerológusról lehet itt szó, aki 1792-ben bárói címe mellé kapott szepességi adománybirtokáról vette fel a Dercsényi nevet. SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Bp., 1893.786-787.
