Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállalkozás 135 kapcsolatos ügyek a katonai kormányszerv illetékességi körébe tartoztak. Figyelemreméltó módon a Kamara tudósítása olyan részletekre is kiterjedt, amelyeket Vay meg sem említett beadványában. Saurau kiemelte, hogy Vay salétroma a hadseregnek túl drága (mázsánként 30 forint), a Főhadszerhivatal pedig átlagban 25 forintért jut a salétrom mázsájához Magyarországon. Szintén ez vonatkozik a kamaraelnök azon kitételére, hogy elsősorban a török piacon lehetne borsos áron eladni a Vay-féle lőporalapanyagot. 33 A salétromügyekért felelős tüzérségi főparancsnok, Joseph Colloredo gróf (17351818) tábornagy határozottan elutasító válasza sem késett sokáig. Tájékoztatta a pénzügyi kormányszervet, hogy a Vay által kiszemelt salétromlelőhelyeket a de Paully adminisztrátorok aknázzák ki a hadsereg számára. Annak a vágyának is hangot adott, hogy a térségben a földesurakat teljesen szorítsák ki a salétromművelésből, de ha már ez nem is lehetséges, legalább Vayt kényszerítsék arra, hogy salétromát a hivatalos áron a Főhadszerhivatalnak adja el. 34 Colloredo válaszából kicsendülő ingerültség nem véletlen, hiszen a tábornagy már 1777-től a Haditanács tagjaként a tüzérség irányításának szentelte magát és megreformálta a hadseregellátást. Kitüntetett figyelmet fordított a korábban akadozó salétromellátás fejlesztésére. Nem csoda tehát, hogy élesen tiltakozott egy olyan javaslat ellen, amely addigi eredményeit veszélyeztette. 35 A következő hír, amelyet a döbbent Haditanács a Vay-ügyről hallott, az volt, hogy az uralkodó, a katonák ellenvéleményével mit sem törődve, 1798. április 24-én megadta Vaynak a salétromkivitel jogát. Az engedélyhez azonban feltételeket szabott: előzetesen meg kellett egyeznie a salétromtartalmú földek birtokosaival, csak békeidőben és a monarchiával barátságos hatalmaknak, a harmincadvám lerovása után szállíthatott, a legközelebbi tüzérségi hivatal (Artillerie-Amt) útiokmányaival ellátva. Az exportot így is csak addig folytathatta volna, amíg a Főhadszerhivatal a világpiaci árat nem tudja megfizetni. Az uralkodó által jóváhagyott felterjesztést a kamaraelnök és az ügy referense, Johann Herberstein-Moltke gróf kamarai tanácsos írta alá. 36 Mielőtt a katonai szervek felocsúdhattak volna, Vay az érintett vármegyékben ki is hirdettette salétromkiviteli szabadalmát, és alapítandó társaságához tőkeerős társak toborzásába fogott. Felhívását Szabolcs vármegye nyolc tagú bizottsággal vizsgáltatta ki, 33 Bécs, 1798. március 23. ÖStA KA HKR Aktén 1798, 6-183 — Prot. 1798 I 530-531 (1726); ugyanezMOL A 39 Magyar Kancellária, Acta Generalia, 1799/4147 ff. 9-10. 34 Bécs, 1798. április 7. ÖStA KA HKR Aktén 1798, 6-212 — Prot. 1798 I 602-603 (1958). 35 Colloredo később, 1805 és 1809 között állam- és konferenciaminiszterként a hadügyeket igazgatta. WURZBACH, CONSTANT: Biographisches Lexikon. Theil. 2. Wien, 1857. 427-429. Érdemes megemlíteni, hogy Colloredo II. József cseh- és morvaországi (1766) és bánáti (1768) utazásain a császár kisszámú, de válogatott kíséretének tagja volt, amiből arra következtethetünk, hogy a társuralkodó igen nagyra értékelte szakértelmét. KULCSÁR KRISZTINA: //. József útitársai. A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Szerk.: KLANICZAY GÁBOR-NAGYBALÁZS. Bp., 1999.480. 6 Az uralkodói döntés időpontja Bécs, 1798. április 24., de erről az Udvari Kamara tudósítása, talán nem véletlenül, több mint egy hónappal későbbről datálódik: Bécs, 1798. május 29. ÖStA KA HKR Aktén 1798, 6-389 — Prot. 1798 I 1057-1058 (3370). A felterjesztésen ott sorakozik a kamara ülésén résztvevő tanácsosok neve köztük van Joseph Pergen gróf, az ügy későbbi előadója is. Az uralkodói döntésről szintén május 29-én értesítette az Udvari Kamara a Magyar Kancelláriát és a Magyar Kamarát is. MOL A 39 Magyar Kancellária, Acta Generalia, 1799/4147 f. 3; illetve még az üggyel kapcsolatos: 1798/6147. Bécs, 1798. június 22. ff 2-3. Nyárády Mihály a Szabolcs megyei levéltár egy adata alapján tévesen úgy hitte, hogy Vay már ekkor császári és királyi salétromfelügyelő lett. NYÁRÁDY M.: Salétromfőzés Szabolcs megyében, i. m. 197. és 206.