Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
134 Forrásközlések újságokból tudta, hogy a salétrom beszerzési ára a háborús években külföldön az egekbe emelkedett. Elhatározta tehát, hogy rendkívül nagy, 130-150 ezer forintnyi 27 tőkével társaságot alapít, és a salétrom magas világpiaci árát kihasználva salétrom-exportálásba fog. Meg volt győződve arról, hogy ezen, a háborús időkben igen meglepő ötletét tárt karokkal fogadják majd a bécsi kormányhivatalokban. 1798 elején felutazott Bécsbe, és személyes jó ismerősének, Saurau grófnak (1760-1832), az Udvari Kamari elnökének adta elő tervét. Biztosította Sauraut, hogy egy addig parlagon heverő természeti kincset hasznosítana, amely — okosan kihasználva — nagy bevétellel kecsegteti a monarchiát. A régi jó merkantilista érvelést bevetve azt hangsúlyozta, hogy így külföldről pénz folyna be a birodalomba. Nem tudhatjuk, hogy Saurau és Vay milyen kapcsolatban álltak, honnan ismerték egymást, de közös pont mindkettőjük életében a szabadkőművesség. Vay még 1779-ben Bécsben lett a „Koronázott reményhez" címzett páholy tagja, 28 Saurau pedig a szintén bécsi „Igaz egyetértéshez" tudóspáholyt látogatta az 1780-as években. Ez utóbbinak az a természettudós Born Ignác (1742-1791) volt a nagymestere, aki egy lőporelőállítási újítás kapcsán a Haditanáccsal is levelezett. 29 Saurau igen kedvezően fogadhatta Vay tervét, mert nem sokáig késett a hivatalos kérelem. Vay 1798. március 19-én Bécsben kelt, az Udvari Kamarához benyújtott kérvényében engedélyért folyamodott évi 30 000 bécsi mázsa (több, mint 1500 tonna) 30 , Szabolcs, Bihar és a környező vármegyék területén gyűjtött természetes salétrom exportálására. Azt bizonygatta — a kamaraelnöknek felsorolt érvek megismétlésén túl —, hogy vállalkozásával egyéb, már fennálló érdekeket nem sértene, mivel teljesen új, a salétromművelésben eleddig ismeretlen módszert alkalmazna. 31 Vay kérelme csupán másfél oldal, néhány hanyagul odavetett mondat. Nyilvánvaló, hogy a kedvező elbírálásban, legalábbis a legfőbb pénzügyi kormányszerv részéről, már előre biztos volt. Vay itt említett újításáról a későbbi források mélyen hallgatnak. Gondolhatnánk, hogy a fejlettebb „plantage" eljárásról van itt szó, de ezt a Paullyak már korábban is alkalmazták Debrecenben. Az előzmények ismeretében válik érthetővé, hogy a Kamara készségesen támogatta Vay kissé sajátos és alapjában a birodalom érdekeit is sértő kérelmét. A kérvényezett 30 000 mázsa ugyanis az összbirodalom évi salétromigényének majd kétszeresét tette ki. 32 Vay kérvényén még alig száradt meg a tinta, az Udvari Kamara nevében Saurau már értesítette is a Haditanácsot a kérelemről, hiszen a salétrom-előállítás és az azzal 27 A forinton itt és később is konvenciós rajnai forintot értünk. 28 ABAFILAJOSM szabadkőművesség története Magyarországon. Bp., é. n.; reprint. Bp., 1993.119. ABAFI, LUDWIG: Geschichte der Freimau revei in Oesterreich—Ungarn. IV. köt. Bp., 1893. 297. Born Ignác tevékenységére 1. LlNDNER, DOLF: Ignaz von Boni, Meister der Wahren Eintracht. Wiener Freimaurerei im 18. Jh. Wien, 1986. Különösen 204-205. 0 1 bécsi mázsa (Zentner) = 56 kg. A továbbiakban a mázsa ezt a mennyiséget jelenti. BOGDÁN ISTVÁN: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabrnérlékek 1874-ig Bp., 1991. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok, 7) 455. 31 Bécs, 1798. március 19. ÖStA KA HKR Aktén 1798, 6-212 — Prot. 1798 I 602-603 (1958). A kérvényt 1. a Függelékben. 2 1797-ben az évi birodalmi salétromigény 15 000 mázsa volt, és a monarchiában ennél 1823 mázsával kevesebbet állítottak elő. Az erről szóló kimutatás mellékelve. Bécs, 1798. július 9. ÖStA KA HKR Aktén 1798, 6-655/1 — Prot. 1798 11715-1716 (5397).
