Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállalkozás 133 a következőkben főleg e levélen alapul és a megfelelő helyeken egészül ki vagy pontosítódik más levéltári forrásokkal. Vay Miklós az említett írásban azt állította, hogy a salétromüzlet elsősorban bátyja, Vay József (1754-1821) ötlete volt. A báróra amúgy is nagy hatást gyakorló fivére akkoriban a hétszemélyes tábla ülnöke és a Tiszáninneni református egyházkerület főkurátora volt. Korábban azonban éppen a salétromtermelésben leginkább érintett Szabolcs vármegye első alispánjaként (1786-1789), majd helytartótanácsosként tevékenykedett. Az 1790/91. évi országgyűlésen Borsod követeként vitt aktív szerepet. 22 Szintén az ötletadók között szerepelt Szathmáry-Király József (1750-1819), aki 1795 és 1805 között volt Szabolcs vármegye első alispánja 23 és Osváth Lajos 24 is. Ők és az általuk mutogatott vármegyei iratok győzték meg Vayt arról, hogy Szabolcs, Bihar és a környező vármegyék természeti adottságaik folytán salétromtermelésre igen alkalmasak, és a szabadban fekvő salétromföldek annyi lőporalapanyagot biztosíthatnak, amennyivel szinte egész Európa szükséglete kielégíthető. Ez később illúziónak bizonyult. Lehet, hogy az ötlet szerzői valóban a megnevezett urak voltak, de Vay is biztosan jól tudta, hogy milyen természeti kincseket rejt szűkebb pátriája. A salétrom már csak azért sem kerülhette el figyelmét, mert a család birtokai Berkeszen éppen a legnagyobb salétromlelőhely, Demecser szomszédságában feküdtek. Nem volt messze Nyírtass, Nyíribrony és Pátroha sem. Nem csoda tehát, hogy Vay nyugat-európai útján (17851788, majd 1790) nagy figyelmet fordított a salétromkészítés újabb eljárásaira. Angliában volt igazán alkalma közelebbit megtudni az indiai salétromgyűjtésről. A szubkontinens évente hatalmas mennyiségű lőporral látta el a szigetországot. Vay ekkor ismerhette fel a salétromban rejlő kereskedelmi lehetőséget. 25 A badeni származású Vay Miklósné báró Adelsheim Johanna (1776-1863) visszaemlékezéseiben is azt állítja, hogy Vay Miklós Londonban ismerte fel a salétrom fontosságát. Vayné egy másik megjegyzése arra is fényt derít, hogy hogyan is tévedhettek ekkorát a Vay testvérek és barátaik a rendelkezésre álló salétrom mennyiségével kapcsolatban. Ők ugyanis a Kelet-Magyarországon oly nagy mennyiségben előforduló szóda tartalmú talajra is úgy hitték, hogy salétromot adhat. 26 A báró így abban a hiszemben élt, hogy a három vármegye kihasználatlan salétromföldjei az ő vállalkozását akkor is bőven eltarthatják, ha nem nyúl a kincstári szerződéssel rendelkező de Paullyak által megművelt területekhez. Saját kijelentése szerint 2 Később Szabolcs „színeiben" vett részt az 1802., 1805., 1807. és az 1811. évi országgyűléseken. Vay József életrajza. Kéziratból. In: KAZINCZY FERENC: Magyar Pantheon. Életrajzok és életrajzi jegyzetek. Kiadja: ABAFI LAJOS. Bp., [1884]. (Nemzeti Könyvtár, XXXVI.). 264. 23 Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Szerk.: BOROVSZKY SAMU. Bp., é. n. 490. 24 A levélben csak Osváth úrként történik róla említés, de arról az Osváth Lajosról lehet szó, akit Kazinczy Ferenc levelezésében 1806-ban Szabolcs vármegye íojegyzőjeként említ. Kazinczy Ferencz összes művei. Levelezés. Közzéteszi: VÁCZY JÁNOS. IV. köt.: 1806. január 1.-1807. április 30. Bp., 1893. 583. :5 Nachrichten von der Gewinnung des natilrlichen Salpeters in denen an der Theis gelegenen Gegenden Ungarns. Von dem rreyherrn NlKJLAS VAY VON VAYA. Hely és év nélküli melléklet. ÖStA KA HKR Aktén 1801,6-192 — Prot 1801 1460-461 (1806). 26 Emlékek b. Vay Miklósné, Adelsheim Jolianna báróné leveleiből. Ford.: JÓKAI ETELKE. Bp., 1888. 51. Vayné ezt férje második angliai útjára teszi, amelynek ilyen vonatkozásairól forrásaink hallgatnak. Az viszont nyilvánvaló tévedés, hogy Vay 1792-ben járt ismételten Angliában, a második angol útra 1790-ben került sor.
