Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
132 Forrásközlések nisztrációval. 16 Pár évvel korábbról származhat az a nyolcadrét bőrkötésű könyvecske, amely hat kivételével valamennyi fent említett faluról színes térképet tartalmaz, ezeken kék szín jelöli a salétromszérűket. A térképek mellett szűkszavú leírás található, amely egyebek között megadja a salétromtermelők számát és a művelés alá vont terület nagyságát is. 17 A kallói kerületben felsorolt falvak a természetes salétrom begyűjtésére szakosodtak, de a szintén e kerületbe tartozó Debrecenben már a fejlettebbnek számító „plantage" módszer dívott. Ez ellentmond annak a hiedelemnek, hogy a modernebb eljárást csak 1800 után alkalmazták Magyarországon. 18 II. József Debrecenben korszerű salétromtelep kiépítését tervezte. Azt remélte, hogy az ottani üzem felfejlesztve a teljes birodalmi lőporszükségletet képes lesz fedezni. A tervből azonban csak annyi valósult meg, hogy a nagykállói salétromház mellé Debrecenben is épült egy. 19 A kallói kerület volt az a vidék, amelyet a Szabolcs vármegyében is birtokos báró Vay Miklós (1756-1824) nyugalmazott hadmérnök kapitány (végül 1807-ben a nemesi felkelésben tábornok) salétrom-vállalkozásához kiszemelt. A kiválóan képzett, Franciaországot és Nagy-Britanniát is megjárt református bárónak ez már sokadik vállalkozási kísérlete volt. 1798-ban vágott bele a sikeresnek tekinthető salétromüzletbe, amelynek története 1856-ig jól rekonstruálható. A Haditanács számtalan vaskos irata foglalkozik 1798 és 1801 között Vay salétrom-privilégiumával, a család töredékesen megmaradt golopi levéltárában pedig két külön szekció is tartalmaz erről forrásokat. 20 Kovács Béla — többször idézett munkájában — már feldolgozta a debreceni salétromtelep történetét, de kizárólag a városi jegyzőkönyvek adatait használta fel, így az üzem története, különösen ami Vay Miklóst illeti, egyoldalúra sikeredett. A vállalkozás hiteles történetét Vay saját leírásából ismerhetjük meg a legjobban. Ő megtette életrajzírójának azt a szívességet, hogy 1823 végén, Bécsben tanuló fiainak, Miklósnak (1802-1894) és Lajosnak (1803-1888) egy levélben részletesen beszámolt a család e fontos jövedelemforrásának addigi működéséről. 21 Az idős báró kimondott célja volt, hogy fiai mindazon információknak birtokában legyenek, amelyekre a salétromadminisztráció átvételekor szükségük lehet. Az időzítés sem volt véletlen, mivel ebben a időben Vay ismét a salétromtermelés fejlesztésén fáradozott. A vállalkozás bemutatása 16 Egy Leopold de Paully ellen tett feljelentés kapcsán mellékelte Schemberger Ferenc Szabolcs vármegyei levéltári lajstromozó a kallói kerület salétromfözőinek névsorát, amely 1782. évi adatokat tartalmaz. A felsorolásban összesen 170 salétromos szerepel, ebből 45 Demecserben, 35 Nyíribronyban tevékenykedett. Nagykálló, 1784 december 18. MOL A 39 Magyar Kancellária Levéltára, Acta Generalia, 1786/14723 ff. 2326. 17 Országos Széchényi Könyvtár (= OszK) Kézirattár Oct. Lat. 107. Hely és év nélkül. Tabella arearum nitriferarum hung.... ff. 1-28. 18 A debreceni „plantage" már Franz és Anton de Paully panaszlevelében előfordul. Pozsony, 1799. január 30. ÖStA KA HKR Aktén 1800, 6-54 — Prot 1800 1232-234 (896). 19 KOVÁCS B.: i. m. 14-15. 20 A golopi levéltár anyagát a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltára (= Sárospatak) őrzi. Salétrom administráció számadáskönyvei, 1823-1858. Kii_ II. 6. és Salétrom administratio, 1742-1857; illetve Kii I. 7/a. 21 Vay Miklós magyar nyelvű levele Váradi Szabó Jánoshoz. Pest, 1823. december 21. H-5. Sp Kii IV. 2. A bő tizenhat oldalas levél címzettje ugyan a Vay gyerekek nevelője, Váradi Szabó János (1783-1864), de a báró a nevelő lelkére kötötte, hogy az írást alapos tanulmányozás után Miklós fia tartsa magánál, mivel a fiúknak a salétromüzem részleteivel tisztában kell lenniük. A teljes levelet 1. a Függelékben.
