Levéltári Közlemények, 71. (2000)
Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.
130 Forrásközlések a föld felszínén „virágzott ki". Végül az a hallgatólagosan elfogadott gyakorlat alakult ki, hogy a földesurak kárpótlást kérhettek a salétromművelés alá vett földjeikért. A felajánlott összeg azonban túl kevésnek bizonyult, így az érintett földbirtokosok inkább a salétromos talajt is jól bíró dohány és káposzta termesztésébe fogtak. Hiába igyekezett tehát az udvar különböző kedvezményeken kívül propagandával is serkenteni a parasztok salétromgyűjtő kedvét, 5 a földesurak ellenállásán a nagyszabású termelésbővítési tervek rendre megfeneklettek. A salétrom gyűjtésére és elsődleges tisztítására a parasztság jobbmódú tagjai vállalkoztak, ezzel ugyanis nemcsak mellékjövedelemre, hanem kisebb-nagyobb mentességekre, kedvezményekre is szert tehettek. 6 A nyerssalétrom általában bel telkek kertjében, ritkábban kültelkeken fordult elő, ott is inkább a legelők szélein, olyan mélyfekvésű szikes részeken, amelyeket időnként elborított a víz. Ezeket a salétrom-lelőhelyeket (karám vagy más néven szérű) a salétromgyűjtők (salétromosok vagy karámosok) különböző anyagokkal, így homokkal, állati vizelettel vagy hamuval javították fel, a salétromkristályokat pedig porvonással, sepréssel vagy ásással gyűjtötték be. Kitaibel Pál (1757-1817) botanikus és orvos 1796-ban Máramarosba tett utazása során írta le ezt a folyamatot. 7 A nyerssalétrom gyűjtésével szemben e lőporalapanyag előállításának volt egy másik, a talajtani adottságoktól kevésbé függő módja. A „iskolákban" (latinosan: plantárium, franciásan: plán tagé) készített salétromhoz az istállók, pincék, vermek, lakószobák földjéből nyert salétrom tartalmú, ún. gájföldet hasznosították. Ez utóbbi, fejlettebb technológiát az idetelepített sziléziaiakkal kapcsolta össze a szakirodalom, és elterjedését tévesen a 19. század elejére tette. 8 Az bizonyos, hogy az eljárás Magyarországon már jóval előbb ismert volt, hiszen Haeckel említett könyve is részletesen beszámolt róla. 9 A salétromtermelés második szakasza a főzés, azaz tisztítás volt, amelyet nagyüzemben a salétrom-kerületek központjában lévő, erre a célra emelt salétrom-házakban végeztek. A finomítás technikai részletei nem tartoznak közvetlenül témánkhoz, de fáradtságos, energiaigényes (tűzifa) és kémiai szakértelmet kívánó, többlépcsős folyamatról volt szó. Elég itt annyit megjegyezni, hogy a hadsereg kétféle tisztaságú 5 Ezt a célt szolgálta egy három kiadást megért, magyar nyelven is megjelent könyvecske: A' salétrom-főzésnek leg-könnyebb és leg-bizonyosabb módgya, mellyel Haeckel István, tsász. 's kir. salétrom-tiszt-tartó 1778dik esztendőben a' felséges tsászári 's királyi tárháznak költségén német nyelven ki-adott. Buda, 1780, 1783 2 , 1786 3 . Rácz Sámuel (1744-1807, orvosprofesszor) fordítása. 6 HECKENAST GUSZTÁV: Fegyver- és lőszergyártás a Rákóczi-szabadságharcban. Bp., 1959. (Értekezések a történeti tudományok köréből, 13). 33-34. 7 Debrecenben, Nyíregyháza környékén és Mérken volt alkalma ezt megfigyelni. Az eredeti napló egy korabeli másolatát a Természettudományi Múzeum Növénytárának Tudományos Gyűjteménye őrzi, de nyomtatásban is megjelent. GOMBOCZ, ENDRE: Diaria Itinerum Pauli Kitaibel. Bp., 1945. 1. köt.: 44-45., 54-56. és 70-71. 8 A módszer Nyárády szerint a 19. század elejétől kezdve terjedt el. NYÁRÁDY M.: Salétromfőzés Szabolcs megyében, i. m. 183-185. Kovács Béla egyenesen azt állítja, hogy ezt az eljárást Magyarországon csupán a Vay adminisztrátorsága alatti kallói kerületben alkalmazták a francia háborúktól kezdődően. KOVÁCS B.: i. m. 6. A' salétrom-főzésnek leg-könnyebb és leg-bizonyosabb módgya, mellyet Haeckel István, tsász. 's kir. salétrom-tiszt-tartó 1778-dik esztendőben a 'felséges tsászári 's királyi tárháznak költségén német nyelven ki-adott. 2. kiad. Buda, 1783.21-28.
