Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Szakály Orsolya: Hadiipar és nemesi vállakozás : a Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798–1856 / 129–165. o.

SZAKÁLY ORSOLYA HADIIPAR ÉS NEMESI VÁLLALKOZÁS A Vay Miklós-féle salétromtársaság, 1798-1856 MUJTARYINDUSTRY AND ENTERPRISING NOBILITY. THE SALPETER COMPANY OF BÁRON MIKLÓS VAY, 1798-1856: The economic boom in Hungary caused in part by the French revolutionary and Napóleonié wars encouraged industrial activity in the country at the turn of the 18th and 19th centuries. The article examines the military sector, a neglected ingredient of this phenomenon. Báron Miklós Vay modernised salpeter production in eastern Hungary by setting up a limited company in 1798 with the participation of fellow aristocrats and nobles. This is an account of the fate of the enterprise. „Magyarország, azt hihetnénk, ágyúországnak (Canonenland) rendeltetett" — vélekedett Schwartner Márton tudományos igényű statisztikai munkájának 1809-ben megjelent második kiadásában. Kijelentését az ágyúontésben hasznosított réz mellett az országban fellelhető salétromra alapozta.

1 A természetes nyerssalétrom (ebben az esetben kálisalétrom), a korszak lőporgyártásának nélkülözhetetlen alapanya, Európában valóban egyedül Magyarországon, főleg a Nyírségben — a 18. századi Szabolcs, Szatmár és Bihar vármegyék területén — „termett" nagy mennyiségben. Ezt a stratégiai fontosságú nyersanyagot a 16. század derekától, felvidéki előzmények után, itt is elkezdték kiaknázni. A térségben a salétromtisztítás (-főzés) központja Nagykálló lett.

2 A 17. század végéről hat salétromgyűjtéssel foglalatoskodó falu (Apagy, Demecser, Ibrány, Nyírbogdány, Nyíribrony és Nyírtass) neve maradt fenn.

3 A Habsburg-birodalom salétromtermelésének átfogó rendezésére a 18. században derekán, 1742-ben került sor. Mária Terézia uralkodásának elején ugyanis az osztrák örökösödési háború miatt megugrott lőporigényt hatékonyabb szervezéssel igyekeztek kielégíteni. Az uralkodói jognak (regaliumnak) tekintett salétrom termelését és forgalmazását ezután kizárólag a Tüzérségi Főhivatal Főhadszerhivatalával (Hauptzeugamt) szerződésben álló vállalkozók, ún. adminisztrátorok végezhették.

4 Ők álltak a monarchia salétrom-kerületeinek élén. Ez a vállalkozás a hadviselt, nyugalmazott tisztek körében volt kedvelt, de szép számmal próbáltak vele szerencsét mások is. A magyar rendek, különösen a leginkább érintett Szabolcs vármegye nemessége megkérdőjelezte az uralkodói jog kizárólagosságát a salétromra, mivel a lőporalapanyag 1 SCHWARTNER, MARTIN: Statistik des Königreichs Ungern. Ein Versuch. Bd. I. 2. Auíl. Buda, 1809. 265266. A második kiadás Vay Miklós debreceni üzemét név szerint is említi. Schwartner könyvének első verziójában (Pest, 1798) meg sem említi a salétromot. NYÁRÁDY MIHÁLY: Salétromfőzés (kálisalétromfőzés) Szabolcs megyében a XVI-X1X. században. Magyar Kémikusok Lapja, 1965. 1. sz. 584. (A továbbiakban: Nyárády M.: Salétromfőzés, i. m.). Az egyes falvakat azért érdemes felsorolni, mert így a későbbi salétromhely listákkal összevetve kiderül, hogy a salétromkészítés központjai nagyjából ugyanazok a települések maradtak. Különösen igaz ez Demecserre és Nyíribronyra. NYÁRÁDY MmÁLY: Salétromfőzés Szabolcs megyében a XVI-XIX. században (Bp., 1960. Klny. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum 1958. jelzésű I. évfolyamából; a továbbiakban: NYÁRÁDY M.: Salétromfőzés Szabolcs megyében...). 203. 4 KOVÁCS BÉLA: A debreceni salétromtermelés története (Debrecen, 1941. A debreceni református kollégium tanárképző-intézetének dolgozatai, klny. a 22. számból). 14. Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1-2. szám. 129-165.