Levéltári Közlemények, 71. (2000)

Levéltári Közlemények, 71. (2000) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió, 1642–1684 : adatok a hódolt Dunántúl egyháztörténetéhez / 3–31. o.

Molnár Antal: Az andocsi jezsuita misszió (1642-1684) 9 mintegy 2000 forint kárt okozva, majd a pécsi bégnél feljelentették Szűcsöt, hogy kémeket fogadott be a házába. A pécsi bég ugyan nem akarta megbüntetni az általa jól ismert férfit, de a bosnyákok azzal fenyegették, hogy a budai pasához fordulnak, mivel a pasa emréje szerint jezsuitákat és világi papokat nem fogadhatott volna be. Erre a bég halálra ítélte a szerencsétlent, aki persze a török bírósági gyakorlat szerint jó pénzen (esetünkben 600 forintért) megválthatta magát.

37 Ezt a történetet Tugolini a ferencesjezsuita ellentét egyik kirívó példájaként vetette papírra, a páter más írásainak ismeretében feltehetőleg erős túlzásokkal.

38 Számunkra most nem is az annyi perpatvart okozó egyházi ellentét az érdekes, hanem az a tény, hogy a pécsi jezsuiták már az 1620as évek végén átjártak Koppány és a Balaton környékére missziózni. A következő évtizedben a páterek feladatai jócskán megnövekedtek: 1633-ban Pécsről kiindulva szervezték meg a kecskeméti és gyöngyösi missziókat, Baranyában pedig a törökkori Pécs legbuzgóbb püspöke, Vinkovics Benedek látta el őket tennivalóval. A somogyi lelkipásztorkodás folyamatossága érdekében 1635-ben Vidóczi Fábián, horvát világi pap és a pécsi iskola volt tanítója átvette a jezsuitáktól a szigeti, kaposvári, balatoni és kanizsai kerületek gondozását. Horváth János, a pécsi misszió elöljárója és a pécsi püspök helynöke évente két-három alkalommal felkereste a somogyi plébániákat, és komoly hiányosságokat észlelt: a túl sokat vállaló Vidóczi nem tudta látogatni a falvakat, többen éveken át nem gyóntak.

39 Vidóczi Buzsák központtal szervezte meg a somogyi lelkipásztorkodást: 1637-ben a környékbeli templomok helyreállításáról és a buzsáki templom építéséről számolt be Vinkovicsnak, akitől egyházi felszereléseket kért.

40 A következő években elhagyta Somogyot, és a pécsi és zágrábi püspökség hódolt plébániáin működött tovább.

41 Vidóczi vállalkozása világosan mutatta, hogy a somogyi katolikus szórványokat egyetlen pap, megfelelő anyagi és személyi háttér nélkül nem tudja ellátni. A pécsi páterek ugyanakkor a török hatóságok által mind sűrűbben elrendelt kijárási tilalmak, a nagy távolságok és az utakon leselkedő veszélyek miatt egyre kevésbé tudták a somogyi részeket látogatni, holott a paphiány az évtized második felében tovább nőtt. 1639-ben Antun Matijevic szerémségi plébános Sziget és a Balaton között három (minden bizonnyal horvát világi) pap, Don Giacobo, Don Girolamo és Don Pietro haláláról tudósított.

42 A nehéz életkörülmények miatt a licenciátusok száma is egyre fogyott, 1641 táján hagyta el állomáshelyét az andocsi licenciátus, aki az utolsó katolikus egyházi személy volt a környéken.

43 37 APF SOCG vol. 72. fol. 24 8v. 38 Tugolini és a bosnyák ferencesek viszonyára: MOLNÁR ANTAL: Jezsuita misszió Karánsebesen (16251642). Történelmi Szemle, 41. (1999) 147-150. 39 Horváth János Vinkovics Benedeknek, Pécs, 1635. október 23. Arkiv Prvostolnoga Kaptola, Zagreb (= APK) Acta Capituli Antiqua (= ACA) fasc. 99. N° 1/23. 40 Vidóczi Vinkovicsnak, Buzsák, 1637. június 3. APK ACA fasc. 99. N° 1. 41 TADE SMICKLAS: DvijestogodiSnjica oslobodjenja Slavonije. II. Spomenici o Slavoniji u XVII. vijeku. Zagreb, 1891.1-5. 42 APF SOCG vol. 124. fol. 115r. 43 Litterae Annuae Provinciáé Austriae Societatis Jesu (= LA) 1641. ARSI Austr. vol. 139. pag. 42.