Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: II. József „udvari” utazása, 1764 / 39–77. o.

52 Közlemények Legelöl egy magyar módra feldíszített egyfogatú hintó haladt, amelyet négy kamarai huszár követett. Weigel segédtiszt három német adjutánssal együtt a fökamaragróf előtt lovagolt pompás, arannyal szegélyezett selyem bányászruhában. Utánuk következtek a neves vendégek, saját ezredük egyenruháját viselve. A fent említett udvari hivatalnokok és tisztviselők sorát a magyar nemesi testőrség tagjai zárták. Az őket követő hosszú lovasoszlopot a Kamara és a katonaság tisztjei, a vármegyék nemessége, illetőleg a bányavárosok küldöttei egészítették ki, akik gazdagon feldíszített lovaikon nemzeti viseletben pompáztak.

86 Az útvonal mentén körülbelül kétezer díszruhás bányalegény őrködött és köszöntötte a menetet. Útközben lehetőség nyílott arra, hogy már az útvonal tervezetekor említett

87 mesterséges, ún. Reichauer tavakat megtekintsék. A tavakat mintegy 300 000 forint költséggel ásták ki, és vizüket a szállító-, illetve előkészítőgépek (Aufbereitungsmaschinen) hajtására használták. A parton a szintén a bányásznép soraiból kiállított őrség tisztelgett az elhaladók előtt.

88 A bányavárosiak a vendégeknek különféle módokon mutatták be tiszteletüket és szórakoztatták őket. Az akna közelében például egy diadalívet állítottak fel, a királyi igazgatósági épületben elfogyasztott ebéd alatt a bányászzenekar szolgáltatott zenét, a gyalogosok pedig díszlövéseket adtak le. Miután ötszáz, fegyvertelen 8 és 10 év körüli bányászfiú is felvonult, a vendégeket elvezették egy olyan telepre, ahol a fémek szétválasztását tanulmányozhatták. A Selmecbányái bevonuláskor már a városi polgárság állt díszsorfalat, és Józseféket a magisztrátus fogadta beszédekkel és harangszóval. Szállásuk ugyanabban az épületben volt, ahol tizenhárom évvel azelőtt Ferenc császárt is elhelyezték, vagyis a Hellenbach-házban. A kivilágított főutcán énekszóval és a tiszteletükre szerzett zenével köszöntötték őket. Az estét pedig egy hagyományos ceremóniával zárták: a bányászok ünnepélyesen átnyújtották a római királynak mesterségük jelképeit, az éket és a kalapácsot.

89 Albert július 21-ére teszi az első aknalátogatást, ahol már a bánya belső szerkezetével és működésével ismerkedhettek és megszemlélték azokat a gépeket is, amelyeket érczúzásra és szivattyúzásra használtak. Másnap a Kálváriahegyen geometriai méréseken vettek részt. Itt megmutatták nekik, hogyan kell kiszámítani a tárnák és az aknák elhelyezését, hogy azok minél előnyösebben érintsék a télért. A Zsigmond- vagy Szentháromság-tárnában ismételten gépeket mutattak nekik. Délután különböző folyamatokat szemléltetve egy professzor

90 három órán keresztül avatta be őket a kémia rejtelmeibe. Albert tetszését különösen a cinóber készítése nyerte el, amely eljárás addig az országban ismeretlen volt. Az este folyamán pedig már a délelőtti mérések papírra vetett eredményeit vehették kézbe. WD 1764 Nr. 61. 1764. aug. 1. MOL C 42 (Mise.) Fasc. 85. Nr. 592. fol. 459.1764. ápr. 30. WD 1764. Nr. 60.1764. júl. 28. WD 1764. Nr. 62.1764. aug. 4. Nikolaus (Niclas) Joseph Jacquin (1727-1817). Selmecbányán, majd 1768-tól Bécsben a botanika és a kémia professzora. WD 1764. Nr. 63. 1764. aug. 8. Vö. ARNETH, A. V.: i. m. Bd. 9. 180-181.