Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Kulcsár Krisztina: II. József „udvari” utazása, 1764 / 39–77. o.

Kulcsár Krisztina: II. József „udvari" utazása, 1764 51 szögből mutatják be az utazást, és másra fektetnek hangsúlyt. Az út leírásának vázát a herceg visszaemlékezései képzik, az újsághíreket kiegészítő, árnyaló adatokként kezeltük, amit tipográfiailag jelöltünk. Az utazás előzménye a pozsonyi országgyűlésre tartó hajóút volt. A bécsi indulást július 3-ára tűzték ki.

81 Az utazók innen, Pozsonyból indultak el július 19-én délután tizenegy kocsival. A nyár nem volt kegyes hozzájuk: fullasztó hőségben tették meg az utat. A Dunát, a Vágót és az abba ömlő Nyitrát elhagyva keresztülutaztak a szőlőtermő vidékeken és megpihentek a püspöki városban. Ezáltal valóban lehetősége nyílott arra a vármegyének, hogy székhelyén köszöntse a főrangú utazókat. Albert a kisvárosban, amely véleménye szerint inkább falunak tűnt, mintsem városnak, nem sok figyelemre méltót talált: mindössze a püspöki palotát és a piaristák újonnan épített, több mint ezer diáknak helyet adó kollégiumát. A jó utaknak köszönhetően még az éjszaka beállta előtt megérkeztek első szálláshelyükre, Verebélyre. Másnap — talán a várható hőség miatt is — korán reggel indultak, így már délelőtt 11 órára ott voltak az első bányavárosban, Bakabányán. A környező vidéket Albert igen részletesen írja le, és összehasonlítja — a később, szintén József társaságában tett — magyarországi utazásainak élményeivel. Véleménye szerint ez a terület volt az ország legjobban megművelt és legnépesebb része. Mindez a bányaművek közelségének volt köszönhető, mivel a bányavárosok iparos népessége olyan felvevőpiacot teremtett, amely serkentőleg hatott a mezőgazdaságra. Az erdőségekről viszont szomorú képet fest: a magasan fekvő fákat nem gondozzák, és mivel elszállításuk nehéz, a szálfák felhasználatlanul hevernek a földön vagy éppenséggel korhadnak. Bakabányától egy mérföldre sor került a magas rangú vendégek ünnepélyes köszöntésére. Fogadásukra a Selmecbányái főkamaragróf, gróf Caj etán von Sauer

82 és alkamaragrófja, Ludwig Bartholomáus von Hechengarten sietett a vadonatúj díszruhába bújtatott bányatisztekkel és bányalegényekkel egyetemben, akik trombita- és kürtszóval köszöntötték a megérkezőket. A hivatalos útilistában megadott személyek, vagyis József, Lipót, Albert és kíséretük mellett több neves személyiség is csatlakozott hozzájuk. Közöttük találjuk Blümegen grófot, aki 1771 novemberének végéig a császári-királyi államminiszter tisztét töltötte be. De jelen volt a magyar ügyekkel sokat foglalkozó Borié államtanácsos,

84 sőt a Hont vármegyei nemesek küldötteit vezető gróf Koháry Miklós főispán, császárikirályi kamarás. Az ünnepélyes köszöntés során nyújtották át nekik a látogatás emlékére vert arany- és ezüstérméket. Ezután a hintókból lóra szálltak, és Selmecbánya egyik elővárosába, Szélaknába (Windschacht), a korszak legjövedelmezőbb ezüstlelőhelyére indult az ünnepi menet. 1 KA HKR 1764 Jun. Nr. 618. Expedit. Az út, illetve a pozsonyi fogadtatás és tartózkodás leírását 1. ZBLLMANN, M.: i. m. 118-123. 2 Cajetan von Sauer, gróf (1718-1793). Császári kamarás és titkos tanácsos. 1758-tól Selmecbányái fökamaragróf. 3 Heinrich Cajetan von Blümegen gróf (7-1789). Morvaországi kapitány, államtanácsos, majd 1771-től a Csehosztrák Udvari Kancellária főkancellárja. 4 Egyd Valentin Félix von Borié báró (1719-1793), államtanácsos. L. részletesen: EMBER GYŐZŐ: Egy katolikus államférfi (báró Borié Egyed államtanácsos). Regnum, Egyháztörténeti évkönyv 1.(1936) 327-345. 15 WD 1764 Nr. 60. 1764. júL 28.