Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Katona Csaba: Budapest teljes utcanévlexikona. Bev.: Ráday Mihály, adattár: Mészáros György, utcanévtörténetek: Buza Péter. Bp., 1999. / 242–246. o.

244 Irodalom ferencvárosi Nyúl (ma: Lónyay) utca 1855-ben kapta a Két Nyúl utca (Zwei Haasen Gasse) elnevezését, korábban pedig Belgrader Gasse (1811) volt (256.). Ezzel szemben a Lipszky térképéhez készített utcanév-jegyzéken már Zwey Hasén Gasse névvel szerepel, 1802-ben. Hasonló a helyzet pl. a lipótvárosi Harmincad utca esetében, ami a lexikon szerint 1817-től viselte a Dreisigst Gasse nevet (173.), valójában azonban már Lipszkynél is ezen a néven található. (A Lipszky-térképhez tartozó német nyelvű utcanévjegyzéket tanulmány kíséretében 1995-ben Reisz T. Csaba tette közzé a Történelmi Szemle hasábjain /1995. 2. sz. 229-255./. A pontos adatokhoz ugyancsak közelebb vihet az az 1793-ban készült kéziratos térkép, amely a múlt évben került a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményébe). Kétségtelen, hogy ilyen mennyiségű adat esetében óhatatlanul becsúszhatnak — és be is csúsznak — tollhibák. így például a Bösinger Márton utca esetében (98.), ahol azt olvashatjuk, hogy a család a 18. század végén polgármestert adott Budának. Bösinger Ferenc Ignác révén azonban már a 17. század végén ott találjuk a Bösinger család egy tagját a budai polgármesteri székben. Hasonló tollhiba a Himfy utca ismertetésénél (183.) Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei c. dalait emlegetni. A költőnek ilyen című kötete nem jelent meg, A kesergő szerelem és A boldog szerelem c. köteteit a múlt század elején azonban kétségtelenül Himfy álnéven jegyezte, és a sajátos versforma valóban Himfy-strófaként került be az irodalomtörténetbe. A tollhibáknak egy ízben Búza Péter utcanévtörténeti írásai is áldozatul estek: az Ó utca melletti egykori Új utca névadója nem Zichy Géza, hanem Zichy Jenő (295.). Nyilvánvaló, hogy ezek az apró pontatlanságok nem a valós tárgyi tudás hiányát takarják, ám egy lexikon esetében mégis komoly súllyal esnek latba, hiszen óhatatlanul rést üthetnek az alapvetően informatív céllal megjelentetett kiadvány megbízhatóságán. Az előforduló tárgyi pontatlanságoknál súlyosabb problémát okoznak a szerkesztési, elvi hibák. Ezek közül a kötet törzsanyagának az egészét meghatározó az utcanevekhez fűződő ismertetések egységességének hiánya, noha erre Mészáros György, az adattár összeállítója útmutatójában — dicséretes módon — külön is felhívja a figyelmet. A helyes elképzelés ellenére, amelynek lényege, hogy a Magyar Életrajzi Lexikonban (MEL) szereplő személyek részletes adatinak megtekintésére a MEL-t javasolják, a nem egységes szerkezet több más, sűrűn előforduló hibának is melegágya. így például amíg Anton Szemjonovics Makarenkóról azt is megtudjuk, hogy „A polgárháború befejezése után csavargó, elhagyott gyermekekből kommunákat szervezett", valamint azt, hogy „Tapasztalatait Az új ember kovácsa című könyvében írta meg" (263.), addig Móricz Zsigmondról csupán annyi áll a kötetben, hogy író és újságíró volt (279.). A meghirdetett elv ellenére az ilyen aránytalanságokat némiképp bántónak érezzük. Számos esetben érződik, hogy az ismertetések más lexikonok, ismertetők bővebb szócikkéből kiragadott mondatok, így például Lórántffy Zsuzsanna esetében (256.): , J. Rákóczi György felesége, a reformáció híve". Vagy a Herkules utca (180.) esetében; „Herkules: a görög Héraklész, illetve a római Herkules a mitológia roppant erejű, jóindulatú hőse". Kissé több figyelemmel elkerülhető lett volna, hogy az eredeti szövegkörnyezetükbe nyilván szervesen illeszkedő egyes adatok kevésbé tűnjenek esetlegesnek, mint például Lórántffy Zsuzsanna esetében annak közlése, hogy a reformáció híve volt.