Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Katona Csaba: Budapest teljes utcanévlexikona. Bev.: Ráday Mihály, adattár: Mészáros György, utcanévtörténetek: Buza Péter. Bp., 1999. / 242–246. o.

242 Irodalom Molnár Erik kommunista külügyminiszterhez írott jelentéseiből kiderül, egyértelműen a Szovjetunió oldalán állt. A kötet közli Szekfű jelentését nagyköveti megbízólevelének átadásáról, amelyre 1948. május 25-én került sor. Arról azonban nem ad tájékoztatást, hogy miképpen történt Szekfű hazahívása, felmentése-leváltása nagyköveti tisztségéből. Lázár György dokumentumkönyve kétségtelenül sokban gyarapítja az 1946 és 1948 közötti magyar-szovjet viszony alakulására vonatkozó ismereteinket. Kiderül belőle az is, hogy Szekfűt lényeges tárgyalásokba, amelyek a két ország vezetői között folytak, nem vonták be. Sajnálatos módon ezt ő nem is nagyon érzékelte. Szigetváry Éva BUDAPEST TELJES UTCANÉVLEXIKONA A bevezető tanulmányt írta: RÁDAY MIHÁLY Az adattárat összeállította: MÉSZÁROS GYÖRGY Az utcanévtörténeteket írta: BÚZA PÉTER. Dinasztia Kiadó-Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998. 470 p. Sokat ígérő hiánypótló kötet látott napvilágot Budapest teljes utcanévlexikona címmel a múlt évben. A kötet megjelenésének időszerűségét térségünkben, ahol a közterületek átkeresztelésének mélyre nyúló gyökerei vannak, aligha lehet megkérdőjelezni. A lexikonhoz írt bevezető tanulmányában Ráday Mihály amellett, hogy visszatekintést nyújt a témához kötődő korábbi szakirodalomra vonatkozóan, valamint ezek nyomán több példát is hoz konkrét utcanevekkel kapcsolatosan, tartalmas összefoglalását adja a közterületek névadói gyakorlatának. Ennek során külön hangsúlyozza, hogy a magyar főváros szűkölködik az olyan hagyományos elnevezésekben, amelyek évszázadokkal ezelőtt keletkeztek, és nem valamiféle tudatos ideológia termelte ki ezeket, hanem kifejezetten funkcionális alapon jöttek létre. A fővárosban hagyományosnak nevezhető, az aktuálpolitikától mindenkor mélyen áthatott át- és elnevezések már önmagukban is indokolttá teszik egy ilyen típusú lexikon megjelentetését. Nyilvánvaló, hogy a mű anyagát a végletekig lehetne bővíteni újabb és újabb adatok közlésével, ám Ráday a bevezetőben egyértelművé teszi, hogy a kötet szerkesztői tisztában voltak azzal, hogy lehetőségeik nem korlátlanok. A cél egy széles körben hasznosítható, érdekes kézikönyv létrehozása volt. A kötet elsődleges feladatának eleget tesz. A budapesti utcák, terek jelenlegi és egykor használatos elnevezéseit összegyűjtő, az átkeresztelések sorrendjét kronológiába rendező gyűjteményt tart a kezében az olvasó, amit mindenkor haszonnal forgathat, ha egy-egy utca névadójára, netán az utca korábbi elnevezésére kíváncsi. Ez utóbbival kapcsolatban a fentiek tükrében fontos hangsúlyozni, hogy mintegy 10 évvel a legutóbbi átkeresztelési hullám után, e funkció még mindig nem vesztette el aktualitását az utca embere számára sem, a helytörténet iránt érdeklődő kutató számára pedig az érdekességek kimerithetetlen tárháza gyanánt szolgálhat az egy-egy utca valamennyi korábbi