Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Katona Csaba: Budapest teljes utcanévlexikona. Bev.: Ráday Mihály, adattár: Mészáros György, utcanévtörténetek: Buza Péter. Bp., 1999. / 242–246. o.

Irodalom 243 nevét bemutató szócikk. Nem elhanyagolható tény, hogy az utcák a korábbi elnevezések alapján is visszakereshetőek, és ezért nem csorbul azok kutatási lehetősége sem, akik esetleg csak a régebbi neveket ismerik. A kötet szorosan vett törzsanyagához, az adattárhoz készített részletes és pontos út­mutató Mészáros György lelkiismeretes munkáját dicséri. Az adattárat hasznos és infor­matív keretbe foglalja a főváros utcaneveivel, közterületeivel kapcsolatos legfrissebb jogi rendelkezések szöveghű közlése, csakúgy, mint a korábban érvényes törvényszöve­gek ismertetése, így például a védett utcanevek listájának felsorolása. A szigorú lexiká­lis rendet szerencsésen oldják Búza Péter finom humorral fűszerezett utcanévtörténeti írásai, noha a részletesebben ismertetett utcák, terek kiválasztásánál érződik némi eset­legesség. Maga az adattár részletekbe menő és aprólékos munka eredménye. Az adattár összeállítását jegyző Mészáros György figyelmessége abban is megnyilvánult, hogy az adattáron belül külön összefoglalóban közli a kerületeken belüli városrészek felsorolását kerületenként, illetve betűrendes sorrendben ezeknek a városrészeknek a pontos hatá­rait. Ugyancsak külön összeállításban közli a számneves utcákat, ami már csak azért is indokolt, mert az olvasók többsége számára bizonnyal nem is ismert, hogy ez az Ame­rikai Egyesült Államokban olyannyira bevett gyakorlat Budapesten is érvényesült né­hány esetben. Az adattár véleményünk szerint legsikerültebb részei az azokhoz az elnevezésekhez csatolt szócikkek, amelyek nem személyekről kapták nevüket. Ezek többsége nem csu­pán az utcának nevet adó konkrét dolgokat nevezi meg vagy értelmezi, de érdekes ada­lékokat szolgáltat a helytörténethez, valamint a névadási gyakorlat tanulmányozásához is. Ilyen például a Duda utcához fűzött magyarázat (125. ): „Az 1950-es évekig a gyá­rak a munkaidő kezdetét és végét különösen erős hangú dudával vagy szirénával jelez­ték. Erre utal az egykori gyárnegyedben lévő utca neve". Ugyancsak pozitív példaként idézném a krisztinavárosi Molnár utcával kapcsolatban közölteket (277.): „1779-1795 között az 5. számú ház tulajdonosa Sonnlecter Rókus (Mühljung = molnár) volt. Való­színűleg az ő foglalkozásáról kapta az utca az elnevezést". A lexikon fent felsorolt kétségtelen előnyei mellett nem hagyhatjuk el a kritikai megjegyzéseket sem. Nem valósult meg az az elképzelés, hogy az egyes utcák névválto­zásait a források nyújtotta lehetőségek mentén maradéktalanul feltárva ismertessék az olvasókkal. Ennek oka az, hogy a primer források közül a 19. századi, utcanévvel vagy utcanévjegyzékkel ellátott pest-budai térképeknek csak egy részét vizsgálták a kötet szerkesztői, mint ahogy a szekunder források sorában sem használták fel az éppen e témát feldolgozó írások egy részét. Ennek következményeit csupán egyetlen lehetséges forrás példáján keresztül érzékeltetjük. Az egyes utcák korszakonként változó elnevezé­sét időben visszafelé haladva adják meg a szócikkek, zárójelben jelölve azt az esztendőt, amikor az utca új nevet kapott — legalábbis a szerkesztők szándéka szerint: „Ha az utcának előzőleg is volt(ak) neve(i), akkor azokat is felsoroljuk, mégpedig az elnevezés évével együtt" (14.). A fentebb említett forrásfelhasználás hiányosságai miatt azonban több esetben későbbi előfordulást adtak meg a ténylegesnél. Ez a hibatípus könnyen ki­szűrhető lett volna, ha pl. Lipszky János 1802. évi pest-budai állapotokat rögzítő térké­pét és annak névjegyzékét feldolgozták volna az összeállítók. így pl. a lexikon szerint a

Next

/
Thumbnails
Contents