Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Katona Csaba: Budapest teljes utcanévlexikona. Bev.: Ráday Mihály, adattár: Mészáros György, utcanévtörténetek: Buza Péter. Bp., 1999. / 242–246. o.
Irodalom 243 nevét bemutató szócikk. Nem elhanyagolható tény, hogy az utcák a korábbi elnevezések alapján is visszakereshetőek, és ezért nem csorbul azok kutatási lehetősége sem, akik esetleg csak a régebbi neveket ismerik. A kötet szorosan vett törzsanyagához, az adattárhoz készített részletes és pontos útmutató Mészáros György lelkiismeretes munkáját dicséri. Az adattárat hasznos és informatív keretbe foglalja a főváros utcaneveivel, közterületeivel kapcsolatos legfrissebb jogi rendelkezések szöveghű közlése, csakúgy, mint a korábban érvényes törvényszövegek ismertetése, így például a védett utcanevek listájának felsorolása. A szigorú lexikális rendet szerencsésen oldják Búza Péter finom humorral fűszerezett utcanévtörténeti írásai, noha a részletesebben ismertetett utcák, terek kiválasztásánál érződik némi esetlegesség. Maga az adattár részletekbe menő és aprólékos munka eredménye. Az adattár összeállítását jegyző Mészáros György figyelmessége abban is megnyilvánult, hogy az adattáron belül külön összefoglalóban közli a kerületeken belüli városrészek felsorolását kerületenként, illetve betűrendes sorrendben ezeknek a városrészeknek a pontos határait. Ugyancsak külön összeállításban közli a számneves utcákat, ami már csak azért is indokolt, mert az olvasók többsége számára bizonnyal nem is ismert, hogy ez az Amerikai Egyesült Államokban olyannyira bevett gyakorlat Budapesten is érvényesült néhány esetben. Az adattár véleményünk szerint legsikerültebb részei az azokhoz az elnevezésekhez csatolt szócikkek, amelyek nem személyekről kapták nevüket. Ezek többsége nem csupán az utcának nevet adó konkrét dolgokat nevezi meg vagy értelmezi, de érdekes adalékokat szolgáltat a helytörténethez, valamint a névadási gyakorlat tanulmányozásához is. Ilyen például a Duda utcához fűzött magyarázat (125. ): „Az 1950-es évekig a gyárak a munkaidő kezdetét és végét különösen erős hangú dudával vagy szirénával jelezték. Erre utal az egykori gyárnegyedben lévő utca neve". Ugyancsak pozitív példaként idézném a krisztinavárosi Molnár utcával kapcsolatban közölteket (277.): „1779-1795 között az 5. számú ház tulajdonosa Sonnlecter Rókus (Mühljung = molnár) volt. Valószínűleg az ő foglalkozásáról kapta az utca az elnevezést". A lexikon fent felsorolt kétségtelen előnyei mellett nem hagyhatjuk el a kritikai megjegyzéseket sem. Nem valósult meg az az elképzelés, hogy az egyes utcák névváltozásait a források nyújtotta lehetőségek mentén maradéktalanul feltárva ismertessék az olvasókkal. Ennek oka az, hogy a primer források közül a 19. századi, utcanévvel vagy utcanévjegyzékkel ellátott pest-budai térképeknek csak egy részét vizsgálták a kötet szerkesztői, mint ahogy a szekunder források sorában sem használták fel az éppen e témát feldolgozó írások egy részét. Ennek következményeit csupán egyetlen lehetséges forrás példáján keresztül érzékeltetjük. Az egyes utcák korszakonként változó elnevezését időben visszafelé haladva adják meg a szócikkek, zárójelben jelölve azt az esztendőt, amikor az utca új nevet kapott — legalábbis a szerkesztők szándéka szerint: „Ha az utcának előzőleg is volt(ak) neve(i), akkor azokat is felsoroljuk, mégpedig az elnevezés évével együtt" (14.). A fentebb említett forrásfelhasználás hiányosságai miatt azonban több esetben későbbi előfordulást adtak meg a ténylegesnél. Ez a hibatípus könnyen kiszűrhető lett volna, ha pl. Lipszky János 1802. évi pest-budai állapotokat rögzítő térképét és annak névjegyzékét feldolgozták volna az összeállítók. így pl. a lexikon szerint a