Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - IRODALOM - Kis Péter: Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Diplomata aetatis Arpadaian in archivo comitatus hevesiensis conservata. Vál., ford., bev.: Kondorné Látkóczi Erzsébet. Eger, 1997.–Középkori oklevelek a Vas megyei levéltárakban I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212–1526. Kész.: Kóta Péter. Szombathely, 1997. / 227–230. o.

228 Irodalom sége (pl. Zsigmond-kori oklevéltár, Balassa, Justh stb. családok levéltára) mellett a vidéki levéltárak is sorra jelentkeznek állományuk Mohács előtt keletkezett anyagáról készített kötetekkel. (A bibliográfiai teljesség igénye nélkül: Borsod-Abaúj-Zemplén megye — Tóth Péter; Somogy megye — Borsa Iván; Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára — Köblös József.) Mindez nemcsak lokális, helytörténeti jelentőségű, hiszen a legfontosabb középkori archívumok, pl. a királyi levéltár a török hódoltság időszakában elpusztultak, ezért a kutatóknak többnyire a legkülönbözőbb provenienciájú levéltárak 1526 előtti részeiből kell összeszedni a témájukra vonatkozó forrásanyagot. Ugyanakkor az ilyen, vidéken őrzött gyűjtemények nagysága (intézményenként általában pár száz, néhány esetben ezren fölüli diploma) és az a tény, hogy egyidejűleg több személy és több levéltár bekapcsolódásával (esetleg több anyagi támogatást igénybe véve) indulhatnak meg az ilyen munkálatok, lehetővé tenné a belátható időn belüli feldolgozásukat és a honi medievisztika számára való közrebocsátásukat. Ez még akkor is jelentős előrelépést jelentene, ha ezek megtalálhatók a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményében (DF). Az alábbiakban ismertetendő két kötet is két megyei levéltár — az 1940-1960-as években kialakított — középkori gyűjtemény anyagáról készült. A Heves Megyei Levéltár 994 oklevele mennyiségét tekintve is jelentős, egy részük, a Borsod megyére vonatkozók, Sugár István regeszta-összeállításában is megtalálhatók. Jelen, Kondomé Látkóczki Erzsébet készítette kiadványban 65 Árpád-kori oklevél szerepel, mégpedig terjes szövegével, amit az is indokol, hogy ezekből eddig 34-et egyáltalán nem, 13-at csak regeszta-formában publikáltak. Az oklevelek kettő kivételével az Egri Érsekség és az Egri Káptalan levéltárából származnak, és főleg az egri püspökség kiváltáságaira és birtokaira, amelyek leginkább Heves, Borsod és Abaúj megyék területére vonatkoznak, valamint az egri káptalan hiteles helyi működésére, ezzel a térségben az írásbeliség fokozatos térnyerésére nyújt adatokat. A leggyakoribb oklevéladó az egri káptalan és az Árpád-házi királyok, de tanulmányozható a korszak végéről több püspöki (Lampert és András) és pápai (X. Gergely, IV. Miklós, VIII. Bonifác) diploma is, de figyelemre tarthat számot az 1270-es évek végén a magyar belpolitikában az újabb kutatások szerint meghatározó (és negatív) szerepet játszó Fülöp fermói püspök eredeti és kiadatlan elismervénye is. (50.) Ezek közül a legfontosabbakat korábban is felhasználták, teljességre törekedve pl. Györffy György Árpád-kori történeti földrajzának több kötetében és Kovács Béla, a Heves Megyei Levéltár korábbi igazgatója az egri egyházmegye történetéről írt munkájában. A dokumentumokhoz apparátus tartozik, amely fejregesztából, az oklevél fennmaradását (az itt szereplők nagyrésze eredeti), pecsételését stb. rögzítő leírásból (amiből kiderül, hogy 13 pecsét maradt meg, mégpedig 5 épen, ezek közül kettő pápai), a „régi" és újabb (1963 utáni), továbbá a DF szerinti jelzetekből, ezenkívül az esetleges kiadások felsorolásából, többszörös átírások esetében a szövegek hagyományozodását bemutató stemmaból áll. A továbbiakban a forráspublikációk sajátos „műfaját" képviseli: az oklevélszövegeket két hasábba tördelten nemcsak teljes terjedelmében közli, hanem velük párhuzamosan a magyar fordítást is hozza. Ez megfelel az öszeállító célkitűzésének, vagyis, hogy szélesebb olvasóközönség is használhassa azokat. A bevezetőből kiderül, hogy a kiadvány paleográfiai segédlet szerepét is be akarja tölteni, ezért sorszámozás is