Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - MÁLYUSZ ELEMÉR (1898–1989) : MÁLYUSZ-EMLÉKÜLÉS, MAKÓ - Soós István: Az újkortörténész Mályusz Elemér / 188–196. o.

190 Mályusz Elemér (1898-1989) írott bevezetővel igazolni szerette volna tézisei helyességét. Témáját két fő probléma: az 1790/91. évi országgyűlés és a Martinovics-mozgalom köré csoportosította. A munka újabb lehetőséget biztosított számára, hogy Bécsbe utazzon és anyagokat gyűjtsön (1923. november). Mielőtt a kötet kiadásra került volna, előtanulmányt közölt a bevezetőből (A köznemesség küzdelme a társadalmi vezető szerepért 1790-ben).

9 A különböző nemesi rétegek politikai arculatának, célkitűzéseinek bemutatásán túlmenően Mályusz nagy hangsúlyt helyezett a korabeli magyarországi nemzetiségek mozgalmainak, különös tekintettel a szerb (illír) kongresszus bemutatására, Thököly Száva szereplésére (aki a Bezegh-féle rokonság révén őse is volt), a szabadkőműves és más (titkos) társaságok programjainak felvázolására is.

10 A mű egyik méltatója szerint Mályusz maradéktalanul megvalósította azt a célkitűzését, hogy ti. pótolja az 1790-1795 közötti magyar történelem addig kevésbé feldolgozott részletkérdéseinek vizsgálatát. Azaz Mályusz nem egyszerűen forráskötetet adott közre, hanem egy a „forrásanyagnak az egészét kiaknázó s annak alapján felmerülő összefüggéseket megvilágító bevezetéssel és legsokoldalúbb jegyzetapparátussal" kiegészített, jelentős tudományos értéket képviselő munkát.

11 A monográfiái jellegű bevezetőben Mályusz vizsgálódásainak középpontjába Sándor Lipót tevékenységét állította, és ezen keresztül az egész korszelet magyar politikai és társadalmi életéről is részletes, a korábbi kutatási eredményekre is építő széles tablóval szolgál. Mintegy az 1923-ban megjelent, fent idézett tanulmányában megfogalmazott gondolatokat folytatva, egyik centrális problémaként tárgyalta a magyar nemesség politikai és társadalmi mozgalmának törekvéseit, különös hangsúllyal foglalkozva az 1791-1792. évi országgyűlési bizottságok munkálataival. A másik fő kérdés, amelynek elemzését Mályusz műve fókuszába állította: a Martinovics-féle magyar jakobinus mozgalom volt. Ebben egyfajta romboló erőt látott, amely szerinte egy csapásra tönkretette mindazt, amit évek kemény munkájával a nádor és az országgyűlési rendszeres bizottságok felépítettek. Különösen negatívan ítélte meg a magyar politikai és társadalmi fejlődésre nézve az általa jelentéktelen történelmi személyiségnek tartott, „pokolküldte romlott ateista pap"-nak nevezett Martinovics Ignácot, akinek működését nemcsak azért vélte károsnak, mert felelőtlen szervezkedésével, a fantázia világába utalható, a valóságot nélkülöző elképzeléseivel megbontotta a nemzet és a bécsi udvar közötti pozitív viszonyt, de azért is, mivel szerinte a magyar nemzet legjobbjait, az ország felemelkedésén munkálkodó nemzeti mozgalom vezetőit, egykori jozefinistákat és reformokra hajló politikusokat, a magyar értelmiség legjobbjait szolgáltatta ki Bécs abszolutista politikájának. Ezeknek a hivatalokból történt elmozdításával, illetve elhallgattatásával mintegy „lefejezték" a szebb jövőre hivatott magyar nemzetet, amely több évizedes ernyedtségre kényszerült.

12 8 Sándor Lipót főherceg nádor iratai. 1790-1795. Kiadta, a bevezető tanulmányt és a magyarázatokat írta MÁLYUSZ ELEMÉR. Bp., 1926. Magyar Történelmi Társulat (Fontes Históriáé Hungáriáé Aevi Recentioris — Magyarország újabb kori történetének forrásai); Vö. erről még MÁLYUSZ „Martinovics és társai" c. cikkét: Napkelet, 4. (1926) VIII. k. 6. sz. 489-506. 9 A köznemesség szerepe a társadalmi vezető szerepért. Protestáns Szemle, 35. (1926) 4. sz. 215-227. 10 Vö. erről még: A szerb nemzetiségi kérdés történetéhez. Történelmi Szemle, 36. (1994) 227-237. 11 L. Paulinyi Oszkár recenzióját a műről: Századok, 62. (1928) 9-10. sz. 889-897. (Itt: 888.) 12 L. erről az emlékiratok 2. fejezetét.