Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Guszarova, Tatjana: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen / 3–22. o.

Guszarova, Tatjána: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen \ \ * * * A konfliktus második felvonása az országgyűlésen játszódott le. A főméltóságok (a nádor, a kancellár, a személynök) és a főpapok elismerték és támogatták a katolikus követeket. Augusztus 8-án az esztergomi érseknél tartott ülésen döntést hoztak arról, hogy nem ismerik el Dobayt és Keczert országgyűlési követekként, és arra kötelezik a megyét, hogy vagy két új követet válasszon: egy katolikust és egy protestánst, vagy az eddigi három követ mellé válasszák meg Berthóty Gábort is. Amíg ez meg nem történik, addig a nádor megtiltja a megye által választott követeknek, hogy megjelenjenek a tanácskozásokon. Csak hogy ez nem volt egyszerű dolog. A hagyomány és a törvény Dobay és társa mellett állt. Sem ők, sem a megye nem engedelmeskedtek: ők, és nem a Rákóczi által küldött katolikus követek hozták magukkal a megye megbízólevelét és a követutasításokat. Ezek ellen a király is tehetetlen volt. „Nem tanácsosok, vagy prelátok, vagy bárók és urak küldtek minket a Diaetára, hanem a királyságunknak mind a négy rendje" — védekeztek a protestáns követek és a megyei utasítások alapján teljesítették tovább a követi kötelességeiket. Dobayt és Keczert ezek után is ott látjuk majdnem minden küldetésben és gyűlésen. A követutasítások abban a korszakban gyakran az igazi pajzsot jelentették a protestáns megyéknek és követeiknek jogaik védelmében a katolikus egyházzal és Béccsel szemben, ami akadályozta az országgyűlés munkájának a haladását. Erre a „bosszantó" körülményre már Esterházy Miklós felhívta II. Ferdinánd figyelmét 1637-ben, a királyhoz címzett Memorandumban. A nádor javaslatokat tett a követutasítási szabályok módosítására.

51 Az ellenfeleknek más utakat kellett keresniük céljaik eléréséhez. A vitában a tekintély, a politikai tapasztalat, a jog és szokás ismerete ütköztek meg egymással. Augusztus 25-én, amikor az ország sérelmeinek összeállítására választottak bizottságot, a Felsőtábla mellőzte Dobay András jelölését a kompilátorok sorába. Augusztus 31-én egy protestáns küldöttség — élén olyan tekintélyes, tapasztalt politikusokkal, mint Barna György és Zákány András (II. Rákóczi György követei) — ment a nádorhoz, de nem a követválasztás miatt, hanem a Sáros megyei alispán választás ügyében. A kérdés ezenközben túlment a megye határain. A követek tájékoztatták megyéiket a történtekről.

52 Szeptember 3-án a Sáros megyei protestánsok beadvánnyal fordultak az országgyűléshez, amelyben azt kérték, hogy a Rákóczi László ellen emelt panaszt sorolják az ország inanimadvertentiáj ókból esett, egyebb idegen magyarázattal ne velekegyék Kegyelmetek felőle, s hogy eö Felsége Méltóságos Cancelláriája is ez eránt ne cultpáltasson, több nemes vármegyékre is mindenfelé el írattunk. Az ország gyűlés is pedig tudva legyen Kegyelmeteknek nem differeáltatik megh marad az eő Terminussaban, mihez képest Kegyelmetek oda való követeit ne késleltesse, mivel Eő Felsége maturállya Posonyba való menetelet , és az mely követeket ott talál, azopkkal hozzá nyulat az dolgokhoz, lévén Eő Felségének más országos gondja és igazgatás is...Azonban az mi az Regalisnak intitulátióját illeti, respectu Supremi Comitis, megh vallyuk Kegyelmetek előtt az nem másunán , hanem tsak exinadvertentia scriptoris esett hasonló képpen késedelmes praesentátiója is az Regalisnak, az Posták restségének imputaltathatik. Kihez képpen Kegyelmetek az követek választásában ugy accomodllya magát, hogy azoknak Electiója és felküldetése, mind az kétt Religión lévő Attyafiaknak meg egyezett akarattyábúl legyen, mert egyebb eránt ezen Kegyelmetek allazatosága és ratiója kegyelmeteknek nem fog suffragalni". (Városi követ naplója, fol. 4). 51 SALAMON FERENC: Rendi országyűléseink jellemzéséhez. Pest, 1869. 28. 52 Görgey Ezekiel, Szepes megyei követ levele a megyéhez (szeptember 30.) (MOL P 1194 Máriassy család levéltára. Missiles. 3. cs. fol. 103.).