Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban : Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653–1673 / 107–142. o.

Tóth István György: Matteo Betűiek belgrádi püspök levelei Rómába, 1653-1673 \ \$ vichet, aki a császártól szerémi püspöki címet kapva, elszánt ellenfele volt. Később Jurjevich után Luca Deodati, Luca Marnavich és Mariano Matkovich kaptak még vikáriusi megbízatást a belgrádi püspökről.

20 Benlich majdnem negyedszázados belgrádi püspöksége jól megvilágítja azt a különleges kapcsolatot is, amely a katolikus misszionáriusokat a különböző rangú török hatóságokhoz fűzte. Míg a császár mint magyar király által kinevezett megyéspüspökök be sem tehették a lábukat a hódoltságba, Benlich püspöksége ellen a török hatóságok még a délvidéket romba döntő 1658-1664. évi nagy Habsburg-erdélyi-török háború idején sem emeltek elvi kifogást, ám önkényükkel állandóan zaklatták Benlichet és a püspök személyével zsarolták a hódoltsági katolikus közösségeket. Matteo Benlich aligha véletlenül kérte Rómától nem sokkal kinevezése után azt a kiváltságot, hogy püspöki jelvények nélkül végezhessen püspöki teendőket — e veszélyes vidéken jobb, ha nem veszi elő a püspöksüveget és a pásztorbotot, írta. 1652-ben Benlich bejárta a Belgrád környéki plébániákat. A Szerémség török urai, nyilván a helyi bégek, ekkor azzal vádolták meg, hogy kém, aki csak azért jött Zárából e vidékre, hogy kémkedjen. A püspököt a török katonák Nemptibe hurcolták, ahol fogságba vetették. Innen végül 80 scudo váltságdíj fejében szabadult ki. 1653-ban Benlich folytatta a egyházlátogatását, és miután vizitált és bérmált Velikától Szegedig és Lippáig, Temesvárra érkezett.

21 Hiába volt védlevele a budai pasától, a temesvári pasa helyettese, a kedhüda, fellázította a temesvári mohamedán lakosokat Benlich ellen, aki szerinte Velencéből jött (már nyolcadik éve tartott Velencével a Kréta birtoklásáért folytatott nagy háború!) és lázadást szít a szultán ellen, — a törökök erre börtönbe vetették a püspököt. A temesvári kedhüda karóba akarta húzatni Benlichet, mint kémet és árulót, sőt a helyi katolikusokat is mind árulónak nevezte. A püspököt bezárták a vártoronyba és a nagyobb nyomaték kedvéért már hegyezni is kezdték a várudvaron a karókat. Benlichet végül a kínhaláltól csak boszniai kapcsolatai és a helyi katolikus közösség pénze mentette meg. Néhány szarajevói származású előkelő török tanúskodott mellette, igazolták, hogy nem kívülről érkezett az oszmán birodalomba, hanem a szultán alattvalója, azaz boszniai születésű, a temesvári katolikusok pedig uzsorára igencsak tetemes összeget, 400 scudot gyűjtöttek össze. Ezek után a temesvári török hatóságok az előbb még kémnek, lázítónak és árulónak kikiáltott Benlichet háborítatlanul tovább engedték, úgy folytathatta az egyházlátogató körútját, mintha mi sem történt volna. A törökök nem vették komolyan a saját vádjukat, hogy a katolikus püspök ellenségük volna, ez csak ürügy volt a váltságdíj kipréselésére. Matteo Benlich 1664-ben azután — a törökök és a Habsburgok nagy háborúja, a tatárok pusztító portyái idején — ismét püspöki egyházlátogatásra indult. A hívei azonban nem engedték, hogy ebben a veszedelmes időben elmenjen Belgrádról Lippára és Temesvárra. A katolikusok bizonyára féltették nagyon szeretett püspöküket, de mint ez 20 BUTURAC, J.: i. m. 115. 21 A török hódoltság alatt élő Temesvárra: FODOR PÁL: A temesvári vilajet a török hódoltságban. In memóriám Barta Gábor. Szerk.: LENGVÁRI ISTVÁN. Pécs, 1996.195-208. SZENTKLÁRAY JENŐ: Temesvár szabad királyi város története. Bp., é. n. 43-50. UŐ: Temes vármegye története. Bp. é. n. 334-350. UŐ: Újabb részletek a délmagyarországi török hódoltság történetéből. Bp., 1917. 5-7. HEGYI KLÁRA: Török berendezkedés Magyarországon. Bp., 1995. passim. UŐ: Törökvilág, rácvilág. História, 14. (1992) 1. sz. 8-10. PREYER, JOHANNM.: Monographie der königlichen Freistadt Temesvár. Temesvár, 1853. 157-159.