Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban : Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653–1673 / 107–142. o.

Tóth István György: Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653-1673 \ 13 ták vissza, mondván, hogy őket a (király által kinevezett magyarországi) püspökök és azok vikáriusai hatalmazták fel a papi teendők ellátására.

17 Nemcsak a magyarországi „száműzött" megyéspüspökök és a jezsuiták akadályozták a belgrádi misszióspüspök munkáját, hanem Benlichnek meg kellett küzdenie a hódoltsági elvadult viszonyok közt önmagukat önállósított misszionáriusokkal is. Ilyen egyedül maradt és minden elöljárói felügyelettől elszakadt — bár egyébként élete folyamán igen hasznos missziós munkát végző — pap volt a lippai plébános, Fra Andrea Stipanchich d'Almissa, dalmáciai származású bosnyák obszerváns ferences szerzetes. Őt a boszniai Olovo kolostorából 1641-ben vezényelték mint misszionáriust Lippára, de missziós ideje lejárta és Giovanni Desmanich misszióprefektus halála után is Lippán maradt. Mivel a távoli kolostor elöljáróinak nem engedelmeskedett többé, és — ami szintén sokat nyomott a latban — az alamizsnából nem küldött többé pénzt haza, az olovoi kolostorba, ferences elöljárói szökevénynek („apostatának") nyilvánították, de sem a rendi elöljárók, sem a vizitáló Benlich püspök nem tudták eltávolítani, hanem haláláig a hódoltságban, Lippán és Aracson szolgálta az ottani katolikusokat.

18 A Belgrádban rezideáló misszióspüspököknek a boszniai püspökökkel is állandó küzdelmet kellett vívniuk, mert egyházmegyéjüket — noha a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárában az erről szóló levelek számos vastag kötetet töltenek meg, és több alkalommal született „végleges" egyesség ez ügyben — nem sikerült egyértelműen elhatárolni a Boszniát igazgató püspökök területétől. Akárcsak korábban Alberto Rengjich és Pietro Massarecchi az akkori püspökök ellen, 1651 után Matteo Benlich is kénytelen volt számos alkalommal panaszt emelni Mariano Maravich boszniai püspök területfoglalásai ellen: A boszniai püspök szerinte nemcsak a szlavóniai falvakat, de az igencsak messze fekvő Lippát is meg akarta kaparintani.

19 Ha a boszniai püspök elfoglalja a szlavóniai plébániákat, nagy bajt okoz, írta Benlich, mert a nasicei és a velikai kolostorokban működő iskolákat e plébániák jövedelméből tartják el. A helyzetet jól jellemzi, hogy a délvidék egyik legfontosabb találkozóhelyén, a Dráva-hídja miatt kulcsszerepet játszó Eszék vásárán, ahová messze földről összegyűltek az emberek, és amelyen ezért a prédikálásra, térítésre, missziőzásra és persze természetesen az adományok gyűjtésére mindig jó alkalmat találhattak a katolikus papok, 17 Ellentétben az olasz konventuális ferences szerzetes vizitátorral, Francesco Leone da Modicával, Szalinai István bosnyák obszerváns ferences az erdélyi egyházlátogatásakor egyszerűen tudomást sem vett a nagyszámú székelyföldi licenciátusról, nyilván mert nem tartotta őket egyházi embereknek: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Az első székelyföldi katolikus népszámlálás (Szalinai István bosnyák ferences jelentése 1638-ból). Történelmi Szemle, 40. (1998) 1-2. sz. 73-74. 18 Relationes ... 5-28. Az erdélyi bosnyák ferences misszionáriusokra: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Jelentés a székelyföldi ferences szerzetességről 1655-ből. Mélanges Lajos Demény. Ed.: BARBU, VlOLETA-TÜDŐS, KINGA. Bucuresti, 1999. s. a., UŐ: Bosnyák ferencesek a Székelyföldön 1638-ban. Székely Nemzeti Múzeum Évkönyve. Odorheiu Secuiesc, 1999. s. a. GALLA FERENC: Simándi István választott erdélyi püspök pápai kinevezésének ügye. Notter Antal Emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Szerk.: ANGYAL PÁL, BARANYAY JUSZTIN, MÓRA MmÁLY. Bp. 1941. Klny. 17-18., BOROS FORTUNÁT: AZ erdélyi ferencrendiek. Cluj-Kolozsvár, 1927. 64-92. GALLA FERENC: A csíksomlyói ferencrendi kolostor viszontagságai Bethlen Gábor idején. A gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet évkönyve. IV. Bp., 1934. 283-302. BOROS FORTUNÁT: A csíksomlyói harminckét confrater. ClujKolozsvár, 1923. 31-39. BARBU, VIOLETA: Rezidentele Iezuite din príma jumatate secolului al XVII-lea in vestül Transilvaniei strategii misionare. Verbum (Bucure§ti), 1995-1996.7. 279-283. 19 APF SOCG Vol. 314. Fol. 486.