Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban : Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653–1673 / 107–142. o.

Tóth István György: Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653-1673 \\\ Ezért Sabbatini egy részletes feljegyzést — tulajdonképpen feljelentést — készített a Hitterjesztés Szent Kongregációja számára, ez az itt közölt 1. sz. iratunk. A dokumentum datálatlan, de mivel arról szól, hogy nem szabad újból egy bosnyák ferencest belgrádi püspökké kinevezni, nyilvánvaló, hogy beadvány 1650. január 21., Ibrishimovich belgrádi püspök halála, és 1651. február 21., Benlich püspöki kinevezése között íródott. Az iratot a címe szerint a belgrádi klérus (!) készítette volna a szlavóniai és a magyarországi katolikusok nevében, a szerző azonban egy helyen „elszólja" magát: „az én ideérkezésem" előtt még a világi papok is hibás módon eskettek, olvashatjuk a szövegben. Mivel a feljegyzés arról is panaszkodik, hogy a püspöki szék üresedésekor a bosnyák ferencesek tiszteletlenek a vikáriussal szemben, nem nehéz az irat készítőjét Pietro Sabbatiniben felfedeznünk: Ő volt a Belgrád környéki világi pap plébánosok vezetője, akinek már Ibrishimovich kinevezése előtt is jó esélyei voltak arra, hogy belgrádi püspök legyen.

12 Sabbatini beadványa valóságos kincsestára a hódolt Dél-Magyarországon elterjedt babonáknak, szokásoknak. A fejlett és írástudó Dalmáciából, Zára városából érkezett Pietro Sabbatini — akárcsak a 17. században Magyarországra jött olasz misszionáriusok — megdöbbenve nézte a bosnyák ferencesek középkorias világát: a Dalmáciából vagy Itáliából jött missziós papok (bár az ördögűzéstől és egyéb csodatételektől azért ők sem riadtak vissza) egy fejlettebb, képzettebb katolicizmust képviseltek, mint a boszniai szerzetesek.

1 Sabbatini megdöbbenve írta le, hogy a ferencesek ebben a nyilván jórészt analfabéta környezetben milyen mágikus erőt tulajdonítottak az írásnak.

14 Mivel a portyázó törökök miatt a bosnyák ferences plébánosok féltek kijárni a távolabbi plébániákra, nem mentek el személyesen, hogy megeskessék a fiatalokat, hanem maguk helyett egy könyvet vagy egy cédulát küldtek, amelyet azután a nászéjszakán az új házasok a vánkosuk alá tettek (!), és ha később a török hatóságok vizsgálatot tartottak, akkor ezzel igazolták, hogy megeskették őket. A vánkos alá tett írás nyilván éppúgy mágikus segítséget nyújtott az elhaláskor, mint ahogy azok Szent Cipriánhoz szóló nyomtatott imák is segítették a híveket, amelyeket a ferences plébánosok pénzért árultak. A bosnyák szerzetesek ezenkívül Szlavóniában és a Szerémségben „fegyverek ellen való írásokat", minden bizonnyal amulettként a testen hordandó imákat osztogattak, és elmondták a híveiknek, hogy aki ezeket viseli, azt nem fogja a fegyver. Sabbatini felrótta a délről jött ferences plébánosoknak a török világi hatalommal való túlságosan meghitt viszonyukat is. A bosnyák ferencesek a török hatóságok leveleivel veszik birtokba a plébániákat (ez valóban nem felelt meg a tridenti zsinat előírásaikonstaninápolyi pátriárka. Don Simoné Matkovich levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához (16221635) Ráday Gyűjtemény Évkönyve VIII. Bp., 1997. 185-252. 12 A hódoltsági püspökségek körüli viszályra: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Kié Buda? Az esztergomi érsek és a belgrádi vikárius vitája a töröknek hódolt Budáról 1679-ben. R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk.: TUSOR PÉTER. Bp., 1998. 251-257. 13 Az olasz misszionáriusokra: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Les missionnaires franciscains venant de l'étranger en Hongrie au XVIIe siécle avant la période de reconquete catholique. XVIIe siécle. (Paris), 1998. No. 2. 219232. UŐ: Un missionario italiano in Ungheria ai tempi dei Turchi. Annuario. Studi e documenti italoungheresi. Accademia d'Ungheria in Roma. Ed.: PÁL, JÓZSEF. Roma, 1997. 201-218. 14 Erre bővebben: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Mivelhogy magad írást nem tudsz... Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon. Bp., 1986.100-116.