Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban : Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653–1673 / 107–142. o.
112 Forrásközlések nak!), és a bosnyák plébánosok falvaiban a keresztények gyakran raboltak el hajadonokat és özvegyeket a törökök segítségével, hogy azután a török kádi előtt megesküdjenek velük, vagy pedig a híveik a török bíróság előtt váltak el, hogy azután új feleséget vegyenek el. Sok katolikus katona pedig a török zászló alatt harcolt a keresztények ellen, ám a bosnyák ferencesek ezeket is meggyóntatták és feloldozták. Matteo Benlichnek egyházmegyéje szinte minden plébániájáért meg kellett küzdenie valakivel. A belgrádi misszióspüspök állandó konfliktusban állt a magyarországi , királyi kinevezésű" püspökökkel és a török tartományok katolikusait kormányzó többi püspökkel, így pl. a hódoltság északi plébániáira igényt támasztott a pécsi vagy az egri püspök, déli részét pedig a boszniai püspök tartotta a sajátjának. A királyi Magyarországon élő megyéspüspökök, akiknek egyházmegyéit a török megszállva tartotta, továbbra is saját területüknek tekintették a hódoltságot, szerintük az nem volt missziós terület, hiszen voltak — igaz, „ideiglenesen" száműzött — püspökei. 15 Pécsett a jezsuiták azzal feleltek a várost vizitálni akaró Benlich püspöknek, hogy nekik „Németországban" van saját püspökük, akit a császár nevezett ki. Emiatt a pécsi jezsuiták nemcsak a szentévi búcsút nem akarták elfogadni Benlichtől — mivel nem ismerték el püspöküknek —, hanem a lőcsi plébániára is a tudta nélkül neveztek ki papot. Hasonló villongás támadt a szigetvári plébánia körül, ahová Benlich mint misszióspüspök küldött ugyan plébánosnak egy bosnyák ferencest, ezt azonban a pécsi püspök jezsuita vikáriusa igyekezett megakadályozni, ezért a plébánia hat hónapig pap nélkül maradt. Amikor pedig a Benlich mint misszióspüspök Gyöngyös környékén járt, akkor Kisdy Benedek, a királyi Magyarországon lakó egri püspök „támasztott nehézségeket", el szerette volna kerülni, hogy a „betolakodó" Benlich az ő egyházmegyéjében vizitáljon. Benlichnek konfliktusai voltak a hódoltsági paphiány miatt papi feladatokat ellátó, fel nem szentelt, nős férfiakkal, a licenciátusokkal is — ők, bár nem voltak papok, mégis kereszteltek, eskettek, vasárnaponként prédikáltak, hogy a katolikus hívek ne éljenek teljesen „állatok módjára". 16 A bosnyák ferences, Matteo Benlich, akárcsak Erdélyben a szintén boszniai ferences kusztosz, Szalinai István, nem fogadta el a licenciatusokat egyházi személyekként, azok azonban a misszióspüspök fennhatóságát utasítot15 A veszprémi püspök hódoltsági befolyására 1. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: A spy 's report about Turkish-occupied Hungary and Bosnia in 1626. Thejourney ofthe Dalmatian humanist Athanasio Georgiceo. Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae, 51. (1998) 1-2. 218. Az általam a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárának egy elkeveredett kötetében megtalált, és itt közölt jelentés azonban nem volt kiadatlan, mint véltem, hanem volt már egy korábbi kiadása, „Néhány adalék a bosnyák egyháztörténethez" címmel, igen sok olvasati hibával, a személy- és helynevek elferdítésével, és azok azonosítása nélkül: BATTNIC, MHO: Njekoliko priloga k bosanskoj crkvenoj poviesti. Starine (Zagreb), 1885. 77-150. E kiadásból nem derül ki, hogy a kiadója honnan közli ezt a szöveget, mert a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárában abban a 218. sz. kötetben, amelyet forrásként megad, és amely a boszniai misszió alapvető iratait tartalmazza, sem most nincs, sem korábban nem volt. 15 HERMANN EGYED: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 227-228., 255256., 290-291. 16 JUHÁSZ, KOLOMAN: Laien im Dienst der Seelsorge wührend der Türkenherrschaft in Ungarn. Münster, 1960. 61-68. TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Diákok (licenciátusok) a moldvai csángó magyar művelődésben a 17. században. Az értelmiség Magyarországon a 16-17. században. Szerk.: ZOMBORI ISTVÁN. Szeged, 1988.139-148.
