Levéltári Közlemények, 70. (1999)
Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Guszarova, Tatjana: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen / 3–22. o.
10 Közlemények nemességnek címezték az írnokok, hanem a mágnásoknak és a főispánnak is. Ez a hiba kapóra jött a katolikusoknak. A főispánok és az urak azokban a vármegyékben, ahol a protestáns nemesség még mindig többségben maradt, arra próbálták meg felhasználni az ügyet, hogy a katolikusok számára megszerezzék az országgyűlési követséget. 44 Ez a körülmény több megyében komoly viszályhoz vezetett a katolikusok és protestánsok között. 45 Sáros megye sem képezett kivételt. Rákóczi akkor érkezett a közgyűlésre, amikor a hagyomány szerint már megválasztották a követeket. A közgyűlés már áttért a második kérdésre: az alispán választására, ebben azonban a főispán álláspontja szembekerült a megyéével. 0 valószínűleg azt akarta, hogy az alispán a hívei közül kerüljön ki, az udvari kapitánya, a katolikus Sztankay András személyében. Emiatt nem törődött a protestáns jelöltekkel, amivel megsértette őket és a alispánválasztás szabályait: azt a szokást, hogy az alispánt négy jelölt közül (két katolikus és két protestáns) kellett választani, akiknek az alkalmasságát elfogultság nélkül kellett megvitatnia a megyének és a főispánnak. 46 A közgyűlés nem engedelmeskedett, a főispán a katolikus nemesekkel elhagyta a gyűlést, és tiltakozott az egri káptalannál a nemesség magatartása ellen. A feleknek nem sikerült kibékülniük, annak ellenére, hogy a protestáns nemesség egy újabb közgyűlésen kibővítette a követek listáját a katolikus Sztankay Andrással, aki a megye egy részének ellenállása ellenére valószínűleg mégis alispán lett. 47 A katolikusok, akik ettől kezdve külön üléseztek a főispán vezérletével, külön követeket küldtek az országgyűlésre. 48 Miként az ismeretlen városi követ hangsúlyozta a naplójában, ezek az események olyan viszályt szítottak a katolikusok és protestánsok között, hogy az egymással élesen szembenálló táborokra osztotta rokonokat és barátokat is. 49 Július 12-én a nádor végre megkísérelte rendezni az eseményeket. Levéllel fordult a megyékhez, amelyben mentegette magát a királyi kancellária által elkövetett hibáért, ezenfelül azonban egy lépést sem tett azért, hogy tisztázza a helyzetet, 50 sőt az országgyűlésre érkezett katolikusok első tanácskozásainak eredményeként maga is az ő pártjukra állt. 43 „...enim verő in Regalium pubblicatorium expeditione, ubi nimirum eadem, non solis Nobilibus, juxta antiquum morém, verum etiam Dominis Praelatis et Magnatibus, supremisque Comitatibus, qui alias per peculiares literas Regales vocari; neque eius módi nobilium congregationibus, ubi tales Litera Regales Comitatibus et nobilitati sonantes publicaretur, nunciique ad Comitia eliguntur, interessé permitti consueverant, fuerunt intitulatae, maximi defectus, nobilitati praerogativae praejudiciosi comperiebantur". (Városi követ naplója, fol. 1). 44 „...Unde iidem Domini, et Supremi Comites, jam nuntiorum electionis competentiam, sibi etiam aeque ac Nobilibus vendicantes, non solum interessé, sed mox pro lubitu disponere voluerunt" (Uo.). 45 Uo. fol 2. 46 1548:70. te. CM, 1526-1606. Bp., 1898; 1647:76. te. CM, 1608-1657. Bp., 1900. 47 Sajnos kutatásaim során nem álltak rendelkezésemre a Sáros megyei közgyűlések jegyzökönyvei, így nem tudtam kinevezésének pontos idejét megállapítani. Viszont a Péchy család levéltárában előkerült egy 1660. november 25-én kelt irat Sztankay András alispán aláírásával. Az irat utal a közgyűlés egy korábbi, május elején, már Sztankay alispánsága alatt hozott döntésére. (MOL P 536 2. csomó, fol. 254). 48 „In eodem enim statim Comitatu Sarosiensi, postquam ablegandi ad hanc Diaetam, unanimi voto, juxta ipsorum morém, tam catholicorum, quam evangelicorum jam electi et denominati fuissent, interveniente Supremo ejusdem Comitatus Comite, Comite Ladislao Rákóczy, ad praemissamque interessentiam ex jamfata Intitulatione Regalium, praetendens, aegre ferente, eidem contradixit, divisionem eo factam animorum et scissionem ullo unquam tempore causavit" (Városi követ naplója, fol. 2). 4? Uo. 50 „...Akaránk kegyelmeteknek értésére adni, hogy az EöFelsége Regalissa titulatiójában, melyben mind az urak, a mind Főlspány Urak includáltatott generaliter, nem egyebb okbúl, hanem tsupan tsak az iró Deákok
