Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tóth István György: Egy bosnyák misszióspüspök térítőútjai a hódoltságban : Matteo Benlich belgrádi püspök levelei Rómába, 1653–1673 / 107–142. o.

108 Forrásközlések a missziókat világszerte összefogó és irányító római bíborostanács, a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárából szeretném itt közreadni Benlich püspök tizenkét eddig ismeretlen levelét, valamint a szerémségi világi papok — rendkívül sok mindent eláruló — tiltakozását az ellen, hogy a pápa Benlichet belgrádi püspöknek nevezze ki. Matteo Benlich 1609-ben született a boszniai Banjaluka városában. A ferencesek egyik legfontosabb boszniai kolostorában, Fojnicában volt novicius, itt és Itáliában végezte tanulmányait, levelei tanúsága szerint jól megtanult olaszul és latinul. Olasz földről hazatérve a fojnicai Szent Lélek-kolostorban lektor és hitszónok, majd gvárdián, több évig pedig a boszniai pasa székvárosában, Szarajevóban működött, mint plébános. A bosnyák ferences provinciában előbb definitorrá, majd 1649-ben a tartomány provinciálisává választották. A boszniai hívek már 1645-ben azt kérték, hogy a pápa nevezze ki Benlichet boszniai püspökké. Erre akkor nem került sor, de Matteo Benlich mint boszniai tartományfőnök 1651 februárjában a Hitterjesztés Szent Kongregációja előterjesztésére X. Ince pápától megkapta a belgrádi misszióspüspök tisztét, és ekkor a bosnyák provincia élére maga helyett vikáriusát, Andrea da Jajza (Andrija Jajcanin) ferencest állította. X. Ince pápa Benlichet nemcsak belgrádi püspökké nevezte ki, de 1651 őszén — a Hitterjesztés Szent Kongregációja javaslatára — a szendrői püspökség adminisztrátorává és a magyarországi török hódoltságban apostoli vikáriussá is, azaz rábízta a Duna, Tisza, Dráva és Száva közti katolikusok (a pápai udvarban szokás szerint így határozták meg a magyarországi hódoltságot) lelki irányítását.

3 A belgrádi misszióspüspökséggel Benlich „megörökölte" mindazokat a villongásokat és konfliktusokat, püspökök közti viszályokat is, amelyek a 17. század eleje óta megkeserítették a hódoltsági hívek felett joghatóságot gyakorló missziós püspökök életét. Az az „egyházmegye", amelynek Benlich élére belgrádi püspöki címmel került, missziós terület volt, a hitetlenek uralma alatt álló magyarországi plébániákat ölelte fel. Miután a 16. század közepére Magyarország közepe török uralom alá került, elsőként Raguzai Bonifác stagnoi püspök, obszerváns ferences szerzetes kereste fel előbb 1571-72-ben ferences rendi vizitátorként, majd 1581-82-ben apostoli vizitátorként e vidéket. Már 1572-ben azt javasolta, hogy „a Dunán és a Száván túl lakó népek" számára, azaz a magyarországi hódoltságba a pápa nevezzen ki egy misszióspüspököt, erre azonban még sokáig nem került sor.

4 stoljeca. Povijesno-teoloski simpozij u povodu 500. obljetnice smrti bosanske kraljice Katarine. Sarajevo, 1979. (Analecta Croatica Christiana XVI.) 112-114. 3 FERMENDZIN, E.: i. m. 459., 469-473. 4 ZLATAR, ZDENKO: Our Kingdom come. The Counter-Reformation, the Republic of Dubrovnik, and the Hberation of the Balkan Slavs. Boulder, 1992. 225-251., TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Raguzai Ulászló más néven Szulejmán janicsár laikus ferences barát levele Budáról. Ráday Gyűjtemény Évkönyve VII. Bp., 1994. 191-193. Raguzai Bonifác útjáról részletesebben írtam: TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Raguzai Bonifác, a hódoltság első pápai vizitátora. Történelmi Szemle, 39. (1997) 1-A. sz. 447-472. Újabb római kutatásaim után e cikkem több kisebb tévedését szeretném itt kiigazítani: Alessandro Comulovich pápai vizitátor nem sebenicoi, hanem spalatoi kanonok volt (462.), a raguzai bencés misszionáriusok nem Málta (463.), hanem a Raguza mellett fekvő Mljet (Meleda) sziget kolostorából származtak — latinul mindkettőt Melítának mondták —, mint ez a raguzai pápai vizitátor, Gianfrancesco Sormano di Milano montefeltroi püspök jelentéséből kitűnik. THEINER, AUGUSTINUS: Vetera monumenta Slavorum Meridionalium históriám illustrantia. II. Zagreb, 1875. 330-336. különösen 331. (Vö. GRAESSE, JOHANN-BENEDICT, FRffiDRICHV Orbis Latinus oder Verzeichnis der wichtigsten lateinischen Orts- und Lündernamen. Berlin, 1909. II. Melita.) Bonifác püspök