Levéltári Közlemények, 70. (1999)

Levéltári Közlemények, 70. (1999) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK – TANULMÁNYOK - Guszarova, Tatjana: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen / 3–22. o.

Guszarova, Tatjána: A sárosi követválasztás utójátéka az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen 9 vagy Eperjesen, ahol általában a közgyűlés ülésezett, a főispán, ahogy ő maga írja a naplóban, megvendégelte „a szokás szerént az nemes vármegyét".

37 Az első években a vármegyei tisztviselők gyakran jöttek Rákóczihoz Sárosba, és az ügyek befejezése után őket is megvendégelte. így, a kötetlen légkörben jó kapcsolat alakult ki a főispán és vármegye között, mindkét fél jobban megismerte egymást. Az idő múlásával az ifjú Rákóczi lassan kinőtt a megye kicsi világából. Fontos feladatokat teljesített Bécs bizalmából, ilyen volt pl. a lengyelországi követség II. Rákóczi Györgyhöz a lengyelországi hadjárat idején.

38 Ennél nagyobb feladatokra is készült azonban. Tervei és a kapcsolatai lassan „felfelé" mozdultak: Wesselényihez, Nádasdy Ferenchez, Csáky Istvánhoz, Lippay Györgyhöz, Zrínyi Miklóshoz stb. kötődtek. 1658tól a naplóban alig találhatók utalások arra, hogy találkozott a megyei nemesekkel. A helyi kapcsolatok helyébe katonák, papok és jezsuiták léptek, mindez alig lehetett véletlen egybeesés. Nagyon jól illeszkedett ebbe a képbe az ellenreformáció jegyében tartott 1658. évi zsinat. Ahogyan az 1659. évi országgyűlésen a protestáns rendek panaszaiból kiderült, az ellenreformáció folyamata Sáros megyében is felgyorsult, és abban aktív szerepet játszott Rákóczi László.

39 Rákóczinak a megyétől való elidegenedéséhez hozzájárultak a magyar politikai elit egy részének új török ellenes tervei, amelyeket Rákóczi is osztott.

40 így festettek a helyi viszonyok Sáros megyében, amikor az 1659. évi pozsonyi országgyűlésen kitört a botrány a főispán és megye között. A főispán és a vármegye között megszűnt az egykori kölcsönös megértés, Rákóczi protestáns-ellenessége bosszantotta a megyét. A kölcsönös elégedetlenség lassan halmozódott, és csak egy lökés kellett ahhoz, hogy nyílt konfliktussá terebélyesedjék. Ilyen ürügyül szolgált két — azonos időben lezajlott — esemény: az elhunyt Péchy György

41 utódjának megválasztása és az országgyűlési követválasztás. A főispán által összehívott közgyűlésen, a főispán távollétében, a megyei nemesek, mind a katolikusok, mind a protestánsok egyhangúan választották a követeket az 1659.évi pozsonyi diaetára. Mindkettő protestáns volt: Dobay András és Keczer András, ahogy tudjuk, a megyei birtokos nemesség méltó képviselői, akiknek a nevével többször találkoztunk Rákóczi naplójában. Közönséges körülmények között semmi különös nem lett volna abban, hogy ezt a kérdést a főispán nélkül döntötték el. A hagyomány és a statútumok szerint a főispán jelenlétére csak a tisztikar választásakor volt szükség.

42 Ebben az esetben azonban az évtizedeken át simán működő mechanizmus megakadt. A király nevében a magyar királyi kancellárián készített és a megyékhez intézett egyes meghívólevelekbe ugyanis (nem tudni, véletlenül vagy szándékosan) komoly hiba csúszott. Ahogy a névtelen városi követ írta a naplójában, a levelet a szokásokkal ellentétben nem a megyei Uo. 93., 262. Uo. 269-275. MOL A 37 Acta Diaetae, 1659. fol. Gravamina Status Evangelicorum. R. VÁRKONYI ÁGNES: Zrínyi mozgalma és a török háború. In: Magyarország története 1526-1686. 2. köt, Szerk.: R. VÁRKONYI ÁGNES. Bp., 1987. 1091-1129. A család genealógiája szerint Péchy György 1659. április 11-én meghalt. (MOL P 536 Péchy család levéltára. 2. cs. fol. 243). DEGRÉA.:i. m. 49.