Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.
8 Forrásközlések Mária királyné-féle központosítási kísérlet egyik láncszemét kell ebben látnunk, vagy — és ez a valószínűbb — ekkorra már olyan természetes volt, hogy közgyűlésre csak a megye kérésére kerülhet sor, hogy nem is tartották ezt fontosnak leírni. 1 1524-ben mindenesetre az 1486. évi törvény rendelkezésén nagyvonalúan átléptek, és az egyéb ügyekre is kiterjesztették a kirendelt bíró jogkörét. Azt tudjuk, hogy 1524-ben is tőrtént levelesítés, ennek jegyzéke azonban nem maradt fenn. A mohácsi vész után a belpolitikai helyzet már nem adott lehetőséget arra, hogy az országban bárhol is felújítsák e régi intézményt. A két király, majd az oszmán előrenyomulás fenyegetettségében élő országban a megyéknek maguknak kellett megtalálniuk az új közigazgatási és bíráskodási eljárásokat. Az újítások Miben különbözik forrásunk a korábbi levelesítésektől, tágabban, miben tértek el az 1486 utáni közgyűlések a régiektől? Zala megye esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy két másik, egy 1357. évi és egy 1408. évi ítéletlevélben fennmaradt levelesítő jegyzékkel is összevethetjük az 1512. évi oklevelet. Formulás részeit tekintve e két korábbi jegyzék teljesen beillik az ország más részein kelt hasonló oklevelekbe, így elég e kettővel összehasonlítanunk az 1512. évit. A levelesítő jegyzékek — mint minden más oklevéltípus — archaizmusuk ellenére folyamatos változáson mentek keresztül. Ezek az apró, korjelölő, csak diplomatikai szempontból érdekes eltérések azonban semmit sem változtattak az oklevél szerkezetén, ez pedig azt mutatja, hogy lényegét tekintve maga a közgyűlés sem változott az Anjou-kor közepétől Mátyás uralkodásának utolsó évtizedéig. Ezután azonban öt fontos eltérés is megfigyelhető az előző korszakhoz képest. Az első a közgyűlés vezetője. Eleddig az ország hivatalban levő bárói, leggyakrabban a nádorok tartottak gyűlést, 1512-ben azonban megelégedtek azzal, hogy Marocsai Ferencet, a személyes jelenlét és Szlavónia ítélőmesterét küldték Zalába. A közgyűlések valódi vezetői 1486 előtt is az ítélőmesterek voltak, 1481-ben Zágrábban pl. Guti Ország Mihály nádor és Bátori István országbíró és erdélyi vajda nevében keltek az oklevelek, elvileg ők lettek volna a közgyűlés vezetői. Valójában azonban egyikük sem tartózkodott ekkor Szlavóniában, Bátori éppenséggel Erdélyben, teljes hadi készültségben figyelte a moldvai és havasalföldi fejleményeket. Az alapos elemzés más hasonló példákat is felmutathatna, itt mégis másról volt szó. Zágrábban ugyanis még fenntartották a nádor és az országbíró jelenlétének fikcióját. Igaz, hogy Korotnai János nádori és Hásságyi István országbírói ítélőmester elnököltek uraik helyett a tárgyalásokon, ők nyomták az oklevelekre a pecséteket, azonban ezt sohasem a maguk, hanem mindig a nádor és az országbíró nevében tették. 1512-ben azonban már nem egy bárót, hanem egy hivatalnokot küldtek ki a zalai rendcsinálásra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a jogfejlődés eljutott arra a szintre, hogy ezután a valóban jelen levő vezető nevét tüntették fel az oklevél kibocsátójaként, hanem az egész rendszer átalakulásáról. Egyrészt az a „csonka" közgyűlés, amely csak arra volt hivatott, hogy tolvajok, latrok fölött mondjon ki ítéletet, nem Az 1524. évi közgyűlést említik: DL 36746, 89201, 106916, 104435, 24366, 93849, 62094, 23272, 18984, 67897, 24365, 68546, 24075. DF 262515, 254137, 285162, 254135, 233594, 254136. A központosítási kísérletre: KUBINYI ANDRÁS: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Szerk.: RúzsÁs LAJOS és SZAKÁLY FERENC. Bp., 1986. 82. skk.
