Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.
Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából 9 volt olyan tekintélyes, mint az, ahol az egyéb ügyek között sokszor nagyobb birtokok jogait érintő perek is terítékre kerültek. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy 1524-ben, amikor egyéb ügyeket is tárgyaltak, miért Szapolyai Györgyöt bízták meg a közgyűlés vezetésével. A szepesi grófnak ugyan nem volt országos tisztsége, származásánál, vagyonánál fogva mégis az ország legelőkelőbbjei közé tartozott. Másrészt a bíróságok — különösképpen a személyes jelenlété — már oly mértékben hivatallá váltak, hogy valódi vezetőik is a hivatalnokok voltak. Épp a személyes jelenlétnél figyelhető meg a legteljesebb mértékű szekularizáció attól a méltóságtól, aki elvben vezetője lett volna. A titkos, ha pedig egyesítve volt a két tisztség, a fő- és titkos kancellár volt ugyan a királyi személyes jelenlét bíróságának vezetője, ez azonban kimerült annyiban, hogy a tárgyalásokat a kancellár budai házában tartották, valóságban már a személynök, a personalis vezette a bíróságot. A hivatalnokkormányzat fontos legitimáló tényező az újkor hajnalán megszülető államban; a hatalmat eléggé személytelenné, elvonttá teszi, többé nem kell attól tartani, hogy az uralkodó a saját szakállára használja fel az erőszak monopóliumát. A második eltérés szintén az oklevél intitulatio-soréban figyelhető meg. Az ítéletiével kibocsájtója nem egyedül Marocsai volt, hanem a két zalai alispán, Pölöskei Ördög István és Hosszútóti György, meg a négy szolgabíró. Az ispán távolléte egyáltalán nem rendkívüli jelenség, ha nem maguk a megyésispánok kaptak a közgyűlés tartására parancsot, ugyanúgy távol maradtak, mint ahogy legtöbbször nem vettek részt a sedria tárgyalásain sem. 20 A levelesítésröl szóló ítéletlevelet mindig az állította ki, aki a közgyűlést is tartotta, a nádor vagy más báró. A korai közgyűlések között figyelhetünk meg ettől némi eltérést. Egyedül a legelső ránk maradt jegyzéknek, az 1346. évi szabolcsinak van „kollektív" kibocsájtója: Dózsa fia Jakab szabolcsi ispán mellett ott áll a négy szolgabíró és az esküdtek is. Ebben az oklevélben nem emlegetik azt sem, hogy a király parancsából rendezték volna a congregatiot Ezt azonban nehéz elképzelni. Néhány más, királyi parancs emlegetése nélküli, megyésispán, alispán által tartott közgyűlési adatra alapozta azon véleményét egykoron Istványi Géza, hogy az Anjou-kor elején még a megyék maguk, mindenféle királyi felhatalmazás nélkül tartottak közgyűléseket, azonban a Lajoskori központosítás során ezek elhaltak. A közgyűlés tartása valójában királyi jog volt, még a nádorok is csak lassan szereztek arra kiváltságot, hogy önállóan rendezhessenek 19 A személyes jelenlét tárgyalásainak helyére egy 1519. évi széksértési ügyben találunk adatot: „in presenti termino vigesimi diei festi beati Jacobi apostoli in domo reverendissimi domini cardinalis Strigoniensis locati, in qua scilicet cause regnicolarum nostrorum adiudicati consueverunt..." DL 23220. Az oklevél nagyon körültekintően fogalmazott, az esztergomi érsek házáról beszélt, aki ekkor Bakócz Tamás, formálisan fő- és titkos kancellár. Valójában 1518 óta Szálkai László volt a titkos kancellár úgy, hogy ezt a címet 1503 óta Szatmári György is viselte. 1519-ben tehát pro forma három titkos kancellár volt. A régi elven azonban mindez semmit sem változtatott: az esztergomi érsek — aki általában a kancellári tiszséget viselte — házában ülésezett a bíróság. Az ügyek mindennapi vitelére egyik kancellárnak sem lehetett nagy befolyása, a legkevesebb épp a háztuladonos Bakócznak. A bíróságot a personalis vezette. BÓNIS GYÖRGY: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Bp., 1971. 313.; KUB1NYI ANDRÁS: Szálkai László esztergomi érsek politikai szereplése. Aetas, 1994. 107. A bíróság szekularizációjára utal az 1486. évi törvény az ország rendes bíráinak fesorolásakor: „elsőként a nádor, aztán az országbíró továbbá a titkos kancellár, ha jelen van, egyébként a helytartó, aki a királyi felség bírói pecsétjét akkor magánál tartja." 1486:68. te. DRH 20 Pilis megyének a 14. században még voltak ispánjai, mégsem voltak ott egyik közgyűlésen sem. TRINGLI I.: Pest megye, i. m.
