Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

6 Forrásközlések A régi szokásokhoz egyébként mindig ragaszkodó köznemesség konzervativizmusa odáig azért nem terjedt, hogy saját érdekei ellen tegyen. Kár volt már azokon a régi szép időkön sóhajtozni, amikor királyi parancsra két-három megye egész nemessége felkerekedett iszákjában okleveleivel, hogy tábort üssön egy e célra jól bevált település határában, és szerét ejtse ügyes-bajos dolgainak. Egykoron a perek jóval nagyobb részében hoztak ítéletet; amit akkor egy hét alatt el lehetett intézni, arra most már egy egész hónap sem volt elegendő, időközben pedig otthon gazda nélkül maradt a jószág. Amit egykor egyszerűen, jórészt szóbeli eljárással intéztek, ahhoz most ugyanúgy okirati bizonyítás kellett, mint a kúriai perekhez. Ráadásul láthatólag a királyi hatalom sem akart megváltozni, ha csak lehetőséget látott rá, saját céljaira használta fel a közgyűlést. Mátyás a nagy törvénykönyv megalkotásakor egyébként is engedékeny hangulatban volt: Bécs elfoglalása után, közel ausztriai sikerei csúcsához a trónutódlás kérdése foglalkoztatta. Corvin János számára a hatalom alapját jelentő, Magyarországon eladdig nem látott nagyságú birtokok már rendelkezésére álltak, most tanácsos volt a rendek kedvében járni, hogy a törvénytelen királyi sarjnak a koronát biztosítsa. A Decretum maiust összeállító jogászok hosszú távú elképzeléseibe sem illett a közgyűlés. Ők a kúriai bíráskodás kiszámíthatóságát akarták megerősíteni és a hatalmaskodásokat visszaszorítani. A modern központosított hatalom nem osztozhatott mással az erőszak alkalmazásán. Ahhoz, hogy az országból, a regnumbó\ állam, status legyen, megengedhetetlen, hogy az elvont hatalmon kívül igazát bárki is erőszakkal érvényesíthesse. Hogy ezt az uralkodó keresztülvihesse és a társadalommal elfogadtathassa, elvont hatalmat kell létrehoznia. Nem türannisz jött létre, nem a király egyedüli joga volt ezentúl az erőszakos jogérvényesítés, hanem a törvényekkel körülbástyázott, a király nevében eljáró hatalomé. A királyi feladatok közt mindig is előkelő helyen szerepelt a béke védelme, ezután azonban már csak neki volt joga a békén őrködni; megszületett az újkori állam. Az erőszakos jogérvényesítés üldözendő cselekménnyé lett, a hatalmaskodás lassan a latorsággal lett egyenértékű. Európa más területein hasonló fejlődésnek lehetünk szemtanúi. Miksa 1495-ben a Német-Római Birodalmat három rendelkezéssel reformálta meg. Kihirdette a birodalmi örök békét, ezzel megszüntette a magyar hatalmaskodás germánjogi megfelelőjét, a Fehdet, a Fehde alkalmazóival szemben egy új, központi bíróságot állított fel, a Reichskammergerichtet, ennek a bíróságnak eltartására pedig új, általános birodalmi adót (gémeim Pfennig) vetett ki. Ezzel a rendelkezéssel a birodalomból ugyan nem vált egységes állam, de a fejedelemségek státussá alakulását elősegítette.

14 Még 1486-ban sem szüntették meg a közgyűléseket teljesen. Az 1478. évi törvényben kidolgozott megoldáshoz hasonlóan jártak el, csakhogy most már a rendelkezést az egész országra kiterjesztették. „... nehogy úgy tűnjék fel, mintha ezáltal a gonosztevőknek a büntettek elkövetésére szabadságot adtunk és engedtünk volna, elrendeltük, hogy ha valamely megye valamikor észrevenné, hogy a latrok, tolvajok, gyilkosok, gyújtogatok, hamisítók és más efféle gonosztevők háborgatják és látná, hogy az ilyen gonosztevők ott elszaporodnak; a királyi felség az illető megye kérésére köteles beleegyezni és A Reichsregimentekröl szándékosan nem szóltam. Létrehozásuk eleve hamvában holt törekvés volt. Fritz Hartung: Deutsche Verfassungsgeschichte vom 15Jahrhundert bis zur Gegenwart. Grundriss der Geschichtswissenschaft. II.Reihe 4.Abt. Berlin, 1914. 11.; Heinrich Mitteis— Heinz Liebrich: Deutsche Rechtsgeschichte. München, 1974.13. 240.