Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából 5 Az egyéb ügyek elbírálásakor sem számíthattak a nemesek sok jóra. Ha a legcsekélyebb gyanú is felmerült, hogy birtokaik nem törvényesen szálltak rájuk, hanem azok a királyt illetik, a királyi jogügyigazgató azonnal pert indított ellenük. Amúgy is kiderült, hogy a közgyűlés a maga sommás, megcsontosodottan konzervatív eljárásrendjével nem alkalmas az új kor körültekintő igazságszolgáltatásának megfelelni. A perek nagy részét ezért áttették a kúriába, a perlekedők igazságot így nem nyertek, a bírságot viszont kénytelenek voltak kifizetni. 1468-tól szokássá vált, hogy a megyék nemessége adóval váltotta meg a közgyűléseket.

8 A király ezen vérszemet kapott, ezután már elég volt a közgyűlési paranccsal fenyegetőzni ahhoz, hogy a kincstár bevételeit gyarapítsa. 1471-ben, a Vitéz János-féle összesküvés kitudódásakor, amikor a lengyel Kázmér herceg csapatai már a magyar határ felé készülődtek, az általános elégedetlenség lecsillapítására Mátyás annyi engedményt tett, hogy megígérte, a közgyűlések „régi szokás szerént való" (secundum antiquam consuetudinem regni nostri) tartását. Csakhogy éppen ezek a szokások adtak az uralkodónak lehetőséget arra, hogy a közgyűléseket saját céljai elérésére fordítsa. 1478-ban a rendek már legszívesebben teljesen eltörölték volna ezt az intézményt, ekkorra megszületett az a módszer is, amely később a nagy törvénykönyvben az egész országban általános érvénnyel rendelkezett róluk. Ekkor ugyanis kimondták, hogy az „ország szegénysége" miatt öt évig nem tartanak gyűléseket. Hogy mi köze volt a gazdasági helyzetnek az igazságszolgáltatáshoz? Annyi, hogy a király egyértelműen az adózás egy sajátos formájának tekintette, nem pedig bírói fórumnak. A törvény az ország déli megyéiben „a büntettek nagy száma miatt" azonban továbbra is szükségesnek találta a „köztörvényszékeket", jogkörüket azonban jelentősen csökkentette. A közgyűlési bíráskodás egyik elemét kiemelték a többi közül. A déli megyék számára tartott közgyűléseken csak a tolvajok, rablók, latrok megbüntetése történt volna, azaz a szokásos eljárással levelesítették volna őket. Birtokügyeket nem tárgyaltak, szálláspénzt nem szedtek, bírságot sem vetettek ki.

12 A rendelkezés papíron maradt: a nagy birtokelkobzások időszaka még hátra volt. 1481-ban Szlavóniában, tehát ott, ahol a törvény lehetőséget sem adott rá, Thuz Osvát zágrábi püspököt és Laki Thuz János tárnokmestert és familiárisaikat az 1471. évi összeesküvésben való részvételért proscribálták. Osvát püspök ugyan helyén maradt, Thuz János azonban emigrációba kényszerült, birtokait pedig a király lefoglalta. Erre elvileg lehetősége volt a királynak, arra azonban már nem, hogy az egyéb ügyek tárgyalására is sort kerítsen. Pedig szép számmal kezdtek mindenféle más, többek közt birtokpereket is. A hatalmas mennyiségű ügyek nagy részét nem lehetett megbízhatóan eldönteni a téli hónapokban Zágráb falai alatt, így azokat a báni törvényszék elé halasztották, a szokásos bírság kirovása mellett. A közgyűlés befejeztével aztán a szlavón megyék abban a „kegyben" részesülhettek, hogy bírságukat adóvá alakította a király és azonnal beszedette tőlük. 8 TELEKI JÓZSEF: Hunyadiak kora Magyarországon. Pest, 1853-1857. XI. 346, 349. 9 DL 70966. 10 1471:5. te. DRH 1

' KOFFER BÉLA: A köz vagy nádori törvénykezés mint Mátyás király jövedelmi forrása. Jog és pénzügytörténeti értekezés. Bp., 1884. 12 1478:7. te. DRH 13 TRINGLI ISTVÁN: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés. Megjelenés alatt.