Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

4 Forrásközlések tani, másodszor a pillantnyi politikai érdekek közt egyensúlyozva kívánt aktuális problémákra megoldást kínálni. A nagy törvénykönyv legelső rendelkezése az volt, hogy eltörölte a közgyűléseket, ezzel egy több évszázados jogszolgáltatási fórumot szüntetett meg Magyarországon. A közgyűlések tartását két évtizeddel korábban újította fel a király. 1464-ben, a hőn áhított koronázás megtörténte után, amikor a most már minden tekintetben törvényes magyar uralkodó ígéretet tett az ország régi szokásainak megtartására, elrendelte, hogy eme régi szokások szerint legyenek újra köztörvényszékek (Judicium generálé) is. Ez a rendelkezés, akárcsak az 1464. évi dekrétum más részei, a rendek kívánságára jött létre. Vajon mi késztette jó húsz év múlva a királyt arra, hogy újra a rendek kívánságának megfelelve, végleg eltörölje ezt az intézményt? Mint cseppben a tenger, úgy mutatja e változás a magyar politikai rendszer átalakulását a mátyási korszakban. 1464-ben a rendek és az uralkodó egyaránt egy ősi intézmény felélesztésében látták a közrend helyreállításának eszközét. Felélesztésről van szó, mert a zavaros időkben nem tartottak közgyűléseket, majd a politikai gondolkodás valószínűleg attól is idegenkedett, hogy egy törvényesen meg nem koronázott király adjon parancsot megrendezésükre. 1464-ben azonban az aktuális politikai helyzet lehetőséget adott a rend helyreállítására. Túl vagyunk Giskra felvidéki uralmának felszámolásán, a király immár az ország teljes területét magáénak mondhatta, a III. Frigyessel létrejött bécsújhelyi béke pedig külpolitikailag stabilizálta az országot. A kül- és belháborúk utáni zavaros helyzeten az ország első számú bírájának, a királynak kötelessége a jog eszközeivel úrrá lenni. A királyi paranccsal elrendelt, gyors, helyben történő ítélkezés legcélszerűbb eszköze a közgyűlés volt. A közgyűlés, melyet egy, de inkább egyszerre több megye számára tartottak, kettős feladatot látott el: a gonosztevők (malefactores) kiirtását és minden más ügyben az igazságszolgáltatást.

6 Szimbolikus jelentőségű volt, hogy 1467-ben, amikor valóban megkezdődtek a közgyűlések, az első judicium generálét nem a nádor vagy más előkelő tartotta, hanem a király nevében rendezték. A rendek elvárásai és a királyi akarat szinte azonnal távol került egymástól. Mátyás kezében a közgyűlés eszközzé vált a teljhatalom, aplenitudo potestatis megvalósítására. A latrok közé hűtlenséggel vádolt személyek is kerültek, sokszor olyanok, akiknek legfőbb „bűnük" az volt, hogy a király szemet vetett jószágaikra. 4 1486:1. te. FRANC1SCUS DÖRY-GE0RGIUS BÓNIS-VERA BÁCSKAI: Deereta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns, 1301-1457. Bp., 1976. GEORGIUS BONIS-FRANCISCUS DÖRY-GEISA ÉRSZEGISUSANNA TEKE: Decreta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns, 1458-1490. Bp. 1989. (= DRH) 1464:21. te. DRH. A közgyűlés egész középkorban bevett legáltalánosabb neve a congregatio generalis. A judicium generale 15. századi fejlemény, tipikus Mátyás-kori elnevezés. A közgyűlési kiadványokban, kegyelemlevelekben, ahol a korábbi formulákhoz ragaszkodtak, nem használtak, de a kor modern szóhasználatához közelebb álló egyedi kiadványokban, törvényekben, királyi mandátumokban inkább ez utóbbi járta. HAJNIK IMRE: A magyar bírósági szervezet és perjog története az Árpád- és vegyes-házi királyok alatt. Bp., 1899.; TÖRÖK PÁL: A nemesi vármegye megalakulása. Kolozsvár, 1907; GÁBOR GYULA: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp., 1908; ISTVÁNYI GÉZA: A generalis congregatio, 1-2. Levéltári Közlemények 1939, 1940-1.; S. Kiss ERZSÉBET: A királyi generális kongregáció kialakulásának történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta Historica, torn. XXXIX. Szeged, 1971; TRINGLI ISTVÁN: Két szokásjogi norma a közgyűlések működéséről. Történelmi Szemle 1997. 7 TRINGLI I.: Pest megye, i. m.