Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - IN MEMORIAM - Dávid Zoltán születésének 75. évfordulójára / 265–268. o.

266 In memóriám lett volna hivatva demográfiai adatokkal szolgálni. A Magyarok Világszövetségének kérésére vállalta el, hogy a munkásságának elismeréseként a KSH által 1992-ben neki adományozott Fényes Elek-emlékérmet egykori barátjától, Antall József miniszterelnöktől vehette át. Érdeklődésének középpontjában népünk múltjának és jelenének számszerűen mérhető adatai álltak. Különösen jó érzéke volt az egyes összeírások forrásértékének megállapításához. A különböző kútfők megszólaltatásakor mindig arra törekedett, hogy belőlük a lehető legpontosabb mutatókat munkálja ki, ha pedig erre nem volt mód, becsléseit igyekezett józan keretek között tartani. A 16-19. századi Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyainak megismeréséhez legfontosabb fondok közül sokat ismertetett, illetve dolgozott fel. Pár térképészeti témájú írás után készítette el első nagy lélegzetű és nagy hatású tanulmányát az 1715-20. évi összeírásról. Ennek anyagát sokoldalú kritikának vetette alá, és végül arra az eredményrejutott, hogy mintegy 3,5-4 millió léleknek kellett lennie az ország népességének a 18. század elején. Másként kifejezve ez azt jelenti, hogy a török kor népesedési mérlege korántsem volt annyira negatív, mint azt többen vélték. „A házak száma és a népesség XVI-XVIII. századi forrásainkban" című dolgozatában elsősorban az 1598. évi házösszeírást és az 1784/87. évi népszámlálást taglalta, kiderítve, hogy a maga idején mindkettő messze a legmegbízhatóbb kútfőnek mondható. 1960-ban Dányi Dezsővel közre is bocsátotta az első magyarországi népszámlálásból akkor feltalálható megyék teljes szövegét. Jellegéből fakadóan e publikáció alapmű a korszakkal foglalkozók számára. Az ugyancsak II. József által elrendelt kataszteri felmérés általános bemutatása mellett egy-egy tanulmányban külön is szólt annak Veszprém megyei végrehajtásáról és jászkiséri eredményeiről. A hivatalos munkálatok érdekes mellékterméke volt az a kimutatás, amely 29 Bihar megyei családfő gazdálkodásának részleteiről készült, és amelyet gondos elemzésben szintén közzétett. Újabb forrásokra — a dézsmajegyzékekre, az 1696. évi dicajegyzékre, egyes egyházi összeírásokra, az egyházi anyakönyvekre és a Rákóczi-kori dicalis összeírásra — terjesztette ki figyelmét a „Magyarország népessége a 17-18. század fordulóján. (Népességtörténeti forrásaink értékelése)" című áttekintésben. Később még tovább tágította a kört. „Statisztikai adatgyűjtések Magyarországon a XVIII-XIX. században" című pályamüvét a KSH és a Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztálya által meghirdetett statisztikatörténeti pályázatára küldte be, és nyert vele második díjat. (A Statisztikai Szemle 43. évfolyamában két folytatásban közölte.) T. Polónyi Nórával együtt kiadta „Az első magyar nyelvű leíró statisztika"-!, azaz a térképészként is elsőrangú Kovács Jánosnak az Esztergomi Érsekségről 1736-1739 között készített geográfiai-topográfiai descriptióját. Településmonográfiákba írt tanulmányai, amelyek Hajdúdorog, Sarkad, Hajdúhadház és Hajdúszoboszló egykori lakosait veszik számba, módszertani szempontból jelentősek. Többek között az anyakönyvek értékelése terén hoztak újat, miszerint ebben a régióban a 18. századi éves természetes szaporulat 1 százalék körüljárt. Ezen arány fontossága abban rejlik, hogy vele számolva az 1720-ra becsült 4 milliós országos ossz-