Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

Tringli István: Jagelló-kori levelesltő jegyzék Zalából 17 jobbágyok. 10 férjes asszonyt, 4 özvegyet számolhatunk össze, kettőnek pedig nem volt férje. A gonosztevők nagyobbik része (75%) a jobbágyok közül került ki, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a nemesek számarányukhoz képest felülreprezentálták magukat. Zalában ugyan számos kisnemes élt, a felnőtt népesség negyedét mégsem tették ki. A jobbágyok esetében a máshol is szokásos eljárást követték, megadták lakóhelyüket és földesurukat. Egyetlen nem zalai ember került a jegyzékbe, a Fejér megyei Ladányban élő nemes, aki hamis pénzt vert. Bűnözési statisztikát a kései jegyzékekről készíteni nagyon nehéz. Feljebb már láttunk példát arra, hogy nem könnyű az egyes bűnözői kategóriákat elválasztani egymástól, így aztán szükségszerű, hogy némi önkénnyel rendezzük az adatokat. Ráadásul a 15. század második felétől elterjedt az a szokás, hogy részletesen leírták a bűncselekményt, csakhogy több esetben épp azt felejtették el megmondani, hogy ennek alapján minek minősítették a tettest. A hatalmaskodási esetek egy részét is ily módon írták le. Gyakran találtak egy személyt egyszerre több tett elkövetésében is bűnösnek, így a bűncselekmények száma jelentősen meghaladja a levelesítettekét. A gonosztevők közt messze legtöbben a tolvajok voltak, szám szerint 133-an. Őket követték a házak feldúlói (invasores domorum) 56-an, majd a latrok 53-an és a rablók {predones) 51-en. Némileg lemaradtak a gyilkosok 38-an, a gonosztevők rejtegetői 30-an, a csonkítok 25-en, a rablott holmik őrzői 11-en. Hozzájuk képest elenyésző volt a 8 vásári tolvaj (fur fororum seu nundinarum), 7 vérfertőző, 5 verekedő, 3-3 gyermekgyilkos, méregkeverő és hamispénz-verő, 2-2 gyújtogató, templomi betörő (confractor ecclesiarum), templomi tolvaj (fur ecclesiaé), bűbájos (fytonissá), szüzek megerőszakolója. Akadt még egy-egy ágyas (concumbens), szodomita, ifjak megrontója (opressor iuvenum) és nők megrontója. Négyen egyszerűen gonosztevők (malefactor) voltak, hogy ez a kategória közelebbről mit takart, azt nem tudjuk, ugyanúgy, ahogy nem tudunk különbséget tenni dpredo és a lator kifejezések között sem. Az összes gonoszetvőnek csupán 1,9%-a, összesen öten voltak csavargók (divagus). Más jegyzékekben sem mulasztották ezt a minősítést külön feltüntetni. A közbiztonságra nézve ők voltak a legveszélyesebbek, ennek megfelelően, ha a megye kezére kerültek, nem sok jóra számíthattak, hiszen miután földesurukat elhagyták (mindegyikük jobbágy volt) nem volt, aki kiváltotta őket. A gonoszetvők társadalmi és nemi megoszlása igen tanulságos. A tolvajlás a jobbágyok jellemző bűncselekménye volt, a tolvajoknak csak 14%-a volt ugyanis nemes. A házak feldúlói között a nemesség majdnem akkora arányban képviseltette magát, mint az összes bűnöző között (23%), a latroknak azonban csak 17%-a volt nemes, míg rablók közt 27%-os volt arányuk. Felülreprezentálták magukat viszont a nemesek a gyilkosságokban, a gyilkosok 34%-a ugyanis közülük került ki, ennél még feltűnőbb, hogy a gonosztevők rejtegetői közt is jóval nagyobb arányban szerepeltek, mint egyébként (46%), a lopott és rablott holmik rejtegetői közt pedig 64%-os volt az arányuk. A nők a kevésbé elterjedt ügyekben képviseltették magukat nagyobb számban. A gyakori cselekmények között egyetlen egyszer fordul elő egy nő mint tolvajok rejtegetője. A bűbájosság természetesen tisztán női cselekmény volt, a három-három gyermekgyilkos és méregkeverő közül is ketten-ketten nők voltak, az igazán tipikus női bűncselekemény mégis a vásári tolvajlás volt, a nyolc elkövetőből öten tartoztak a gyengébbik nemhez, mindegyikőjük jobbágyasszony volt.