Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

16 Forrásközlések 15. század elején is külön kategóriának számítottak a hospesek, számuk azonban a levelesítettek egészéhez mérve nagyon csekély volt. A századfordulótól kezdve — néhány kivételtől eltekintve — rendek szerint, egymástól elkülönítve sorolták fel a bűnözőket. A 15. század második felében még ennél is tovább mentek. A ránk maradt Mátyáskori források tanúsága szerint ekkor ugyanis, nem is szerepelhetett egyetlen jegyzékben nemes a paraszttal. A hevesi és szlavóniai megyék listái csupa nemeseket soroltak fel, nem azért, mert a jobbágyok nem loptak, hanem mert őket egy másik registrumban írták össze a szolgabírák, és a közgyűlés vezetői is külön ítéletlevélbe foglalták nevüket. A szlavónaiai jegyzékek meg is mondták, hogy a parasztokat (itt xspopulares seu rustici) egy másik proscribáló oklevélben írták össze. 1512-ben Zalában ehhez képest „demokratikusan" jártak el, még ha szigorúan elkülönítve, de akkor is egyetlen oklevélben sorolták fel a két rend tagjait. A hospesek a 15. század közepére eltűntek, ennél azonban sokkal szembetűnőbb, hogy ezután nem vettek számba egy másik csoportot sem, azokat a jobbágyokat, akik nemesasszonyt vettek feleségül, és nemesi földön gazdálkodtak. Ők az Anjou-kor végétől kezdve rendszeresen szerepeltek a proscribáltak névsorain, az 1430-as évektől azonban már nem találkozunk velük. A nemesasszonyok férjei a nemesek közt szerepeltek, és igencsak eltérő nevekkel illették őket. Zalában 1408-ban „feleségük utáni nemeseknek" nevezték őket. A század második felétől (talán már a harmincas évektől) azonban megmerevedett a társadalom önmagáról alkotott képe, nem volt hely többé marginális rétegeknek, mindenkit vagy a nemesek, vagy a jobbágyok közé soroltak.

32 Felesége nemesi mivolta ezután nem tett senkit nemessé. A nemesek között levelesítettek két rossz útra tért egyházit is, Simon markaifi papot és András türjei prépostot, akik mindketten tolvajok és rablók rejtegetöi voltak. Egyháziakkal — igaz nem túl nagy számban — más jegyzékekben is találkozunk. Ők születésük szerint is nemesek voltak, mert a harmadik egyházit, a murakeresztúri apátot hasonló bűnökért a jobbágyok közé sorolták. Követve a forrás beosztását, e két egyházi rendhez tartozó személyt a nemesekhez számítottam. A 269 bűnözőből 67, azaz 25% volt nemes. A nemesek közül legalább tízen (15%) álltak más szolgálatában. Bizonyára mások is vállaltak familiárisi szolgálatot, csak nem írták le róluk. Szolgálatuk különbözőségének megfelelően különbözőképpen is nevezték őket, találkozunk officiálissal, várnaggyal, alvárnaggyal, udvarbíróval. Hárman pedig alacsonyabb rangot töltöttek be: kettőt Bucsai Benedek szécsszigeti várnagy famulusának, egyet pedig familiárisának mondtak. A két elnevezés aligha jelentett különbséget. Egy nemesről csak azt tudjuk, hogy van ura, helyesebben volt, amíg meg nem ölte. Két ondi nemes mellékneve Kovács volt, róluk joggal feltételezhetjük azt, hogy kovácsmesterek voltak, legalábbis valaha űzték ezt az ipart. Csupa kisnemes szerepel a listán, sőt nagyobbik részük egytelkes volt. Egyetlen jelentősebb névvel találkozunk, a szodomita Gersei Pető Györggyel. Az összes elítéltből 16-an (6%) nők voltak, 5-en nemesek, 11-en „nobilis post uxorem suam" Zala 1408. A nemességből történt 15. század végi kitaszíttatásukra:KUBlNYi ANDRÁS: A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén. Magyarország társadalma a törők kiűzésének idején. (Discussiones Neogradienses, 1.) Salgótarján, 1984. 9. A 15. század végének társadalmi megmerevedésére: KUBINYI ANDRÁS: Változások a középkor végi Magyarországon. (História Könyvtár) Bp., 1993. 12. A közgyűlések a polgárokkal természetszerűleg nem foglalkoztak, így velük a jegyzékekben sem találkozunk.