Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából / 3–31. o.

Tringli István: Jagelló-kori levelesítő jegyzék Zalából 15 A múlt században a publicus malefactorokat néha nyilvános bűnözőknek is fordították. E kifejezés azonban a „közbűntettet elkövető" szinonimája, hiszen a nyilván és a köz szavunk a 19. század közepéig ugyanazt jelentette. A latin szóösszetétel „nyilvánvaló gonosztevő" fordításának azonban semmi sem mond ellent. Hogyan lett a publicus malefactorból köztörvényes bűnöző? Keresve sem találhatnánk jobb példát a jogtörténeti irodalomban a múlt század óta fikcióként hívott jelenségre.

30 A meglévő kifejezés mögöttes tartalma teljesen átalakult ugyan, a kifejezés mégis változatlan maradt. A jog az újkorban részekre szakadt. A köz — ami egyet jelent az állammal — által üldözendő és nem a „magános törvény", azaz a magánjog szférájába kerültek az olyan cselekmények, melyeket egykoron közismert és nyilvánvaló bűnözök követtek el. A gonosztevők A formulás részek után nézzük a gonosztevők listáját. Alapvető célunk az, hogy a közékor végi, kora újkori jog világát felderítsük, így számos olyan kérdéssel nem fogunk foglalkozni, amire e forrás lehetőséget adna, nem elemezzük pl. a névadási szokásokat. Mindjárt az elején nem várt nehézségbe ütközünk. Nem tudjuk ugyanis pontosan megmondani, hogy hány személyt levél esítettek. A jobbágyok között említik a Jakabfalvára való Őr Mihályt, akinek nővérével való viszonyából gyermeke született, akit közösen megöltek. Vajon mindkettőt leve les ítették vagy csak a férfit? Végül ragaszkodtam a forrás szó szerinti értelmezéséhez, amely csak a férfit nevezte bűnözőnek és a nőt nem soroltam a gonosztevők közé. A elkövetett cselekmény is azt látszik igazolni, hogy talán csak öt tartották felelősnek. Eszerint ugyanis János stuprumot követett el nővérével, majd ezután ölték meg a viszonyból született gyermeket. A stuprum klasszikus jelentése erőszak és fajtalanság. Ha János úgy erőszakolta meg testvérét, akkor talán a nő felelősségét már nem is gondolták olyan nagynak a bírák. Abban azonban nem lehetünk biztosak, hogy a stuprum ebben az esetben nemi erőszakot jelent. Lehet, hogy a vérfertőzésre használták e szót. E feltevéssel azonban az a baj, hogy a szövegben máshol az incestusX alkalmazzák a rokonokkal létesített nemi kapcsolatra. Emlegetnek még violator virginumokat, akiket ily módon talán megkülönböztettek a stuprumot elkövetőtől is. Ennek előrebocsátásával az ítéletlevélben összesen 269 személyt nyilvánítottak közismert gonosztevőnek. Forrásunk két társadalmi kategóriát ismer: a nemeseket és a parasztokat (populares sive rusticos), ez utóbbi rendhez tartozókat egyénileg jobbágyoknak nevezi. A két csoport tagjai szigorúan elkülönülnek egymástól. Item szócskával választották el őket, a jegyzék elején vették számba a nemeseket, a második részben a jobbágyokat. Egyetlen esetben, a jegyzék végén tört csak meg az eredetileg felállított rendszer. Egy hatalmaskodás! eset több tagja közül ugyanis kettő nemesember volt, Pető János familiárisai, azonban tettüket uruk jobbágyaival együtt követték el, ezért itt a jobbágyok közé szúrták be nevüket, az item azonban ezúttal is gondosan elhatárolta őket a parasztoktól. A 14. századi jegyzékek még nem különítették el egymástól a nemeseket és nem nemeseket, általában egymás mellett, összekeverve álltak e két rend tagjai. A 14. században, sőt még a HENRY SUMNER MAINE: Az ősi jog. Bp., 1988. 26.