Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pap Gáborné: Úrbéres viszonyok Mária Terézia korában Szatmár megyében / 133–155. o.
]36 Közlemények pot). Mindez természetesen csak a jövevények részére járt, a már ott élő örökös jobbágyok más alapon szolgáltak. A kevésbé gazdag földesurak román és rutén parasztokat telepítettek le, főleg a krasznaközi és a nagybányai járásban, a már megtelepedett románok lakta falvak közelében. Az úrbérrendezés során készült összeírások fényt vetnek a megye kedvező és hátrányos földrajzi adottságaira is. A legeltetés, a szénagyüjtés, a vízben gazdag rétek hasznosítása még a lápos területek egyébként rossz talajú körzetében is kielégítő volt. A bő legelők, jó kaszálóhelyek mellett kifejlődhetett a szarvasmarha-tenyésztés. Az összeíráskor mégis sok helység panaszkodott a gyakori áradások okozta károkról. Ahol kevés volt a legelő, ott a szomszéd községtől béreltek. A Szamos menti Berencén pl. legelőért évente 30-40 napi kézi robotot adtak a szomszéd községnek. Amacon az állatok az árvíz után „elmételyesedtek", Csengerben átlag három évenként marhavész tört ki az iszapos fíí miatt. 7 Volt mégis, ahol jót tett a földeknek az iszap lerakódás. A Tisza, a Szamos és a Kraszna közén gazdag gabonatermő földekről adnak számot az összeírok, hasonlóképp Nagykároly környékén, az Ér folyó völgyében. Csak a Túr iszapja soványította az amúgy is agyagos, rossz talajt a jobbágyok bevallásai szerint. A fő termény a búza és a „tengeri búza" (kukorica) volt. Sok zabot és a nyíri homokon főleg rozsot termeltek, és a sváb betelepülések óta meghonosodott a krumpli. Jövedelmező volt a dohánytermesztés, főleg Csenger, Fehérgyarmat, Nagykároly vidékén. Gyakori volt a kender és — főleg a Nyírségben — a len termesztés. A megye ismert volt jó gyümölcseiről; az almás- és szilváskertek mellett a szőlők nemcsak termést, de gyakran jó napszámot is hoztak a parasztoknak. 8 Dara helység összeírása szerint almás-, szilvás- és egyéb gyümölcsöskertekből „több hasznot látnak a lakosok, mint az szántásból, vetésből". A szatmári szilva aszalt gyümölcsként is piacra került, de kelendő pálinkát is főztek belőle. A nagybányai hegyek déli lejtőin szelídgesztenyés, mandulás erdők hasznát élvezhették a környékbeliek. Legterméketlenebb a Máramarossal szomszédos magasabb hegyvidék és a megye délkeleti sarka volt. Itt a hegyoldalakon dús erdők nőttek; a tölgy, a bükk, az éger jó épületfát szolgáltatott a lakosságnak, a makktermés a sertéstenyésztést segítette, és a hegyekben gazdag ércbányák kárpótoltak a földművelés silányabb lehetőségéért. Nagybánya, Felsőbánya, Kapnikbánya, Misztótfalu már évszázadok óta művelte a bányákat és felszínre hozta a réz, ezüst, arany és más, nem nemes érceket. Nagybánya 1347-ben Nagy Lajostól a szabad királyi városokat megillető kiváltságokat kapott. Feltehető, hogy akkor már régen folyt ott bányaművelés, mivel az oklevél szerint a környező erdőkből kifogyott a bányászathoz szükséges vastagságú bányafa. 9 A város 14. századi így regisztrálhatta az úrbéri összeíró a 9 pontra adott válaszokban Kaplyon helységben, hogy a Károlyibirtok örökös jobbágyai 52 napot tartoztak szolgálni „rész szerint kézi, rész szerint marhás" robotban, míg a szabadmenetelűek csak 15 napot, marhával vagy gyalog; és mindkét jogállású csoport egyaránt 3 Ft 12 krajcár taksát fizetett. A kálmándi német szerződéses jobbágyokkal hasonló volt a helyzet. Csegöld szabad jobbágyai heti 1, esetleg 2-3 napot robotoltak, utána 2-3 heti szünettel, az örökösök pedig szükség szerint, de a bevalláskor már évek óta heti 3 napot rendszeresen. 7 MOL C 59. Tab. Urb. Com. Szatm. — 9 pontra adott válaszok. 8 Uo. Apa, Aranyos, Berence, Csecse 9 pontra adott válaszai 9 BOROVSZKYS.: i. m. 196.
