Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Pap Gáborné: Úrbéres viszonyok Mária Terézia korában Szatmár megyében / 133–155. o.

Pap Gáborné: Úrbéres viszonyok Mária Terézia korában Szatmár megyében 137 pecsétje is az ércbányászat eszközeit ábrázolja. Felsőbánya 1374. évi kiváltságlevelének megerősítése egyben a vidék bányajogának alapja lett. A fémkohászatra Mátyás idejéből van kétségtelen adat. Nagybánya közelében, a Fernezély patak völgyében működtek fémkohók.

10 A különböző tájegységek egymásrautaltsága nélkülözhetetlenné tette a megyében a termékek kicserélését, a kereskedelmet. A bányavárosok, a máramarosi sóaknák közelsége és a víziutak kihasználása még inkább impulzust adtak a kereskedésre a belső piacokon és a szomszédos megyék piacain. Kereskedtek állattal, gabonával, kukoricával, dohánnyal, gyümölccsel, pálinkával és a helyi kézművesipar különböző termékeivel. A Tiszán sót, fát, deszkát szállítottak Máramarosból, és terményt, gyümölcsöt szekereztek a hegyvidéki piacokra Szatmárból. Szigetről a szatmári sóházba sót fuvarozott Adorján, Bikszád, Bujánháza jobbágy népe, és a nagybányaiak is „pénzelhettek keveset" a sószállításból. Nagybányára búzát hordtak a borhidaiak, a csengeri piacra aprómarhát az angyalosi parasztok. Avasújfalu népe nemcsak a saját terményeit adta el a szigeti piacon, hanem a Szatmárban vett „életet" is jó nyereséggel. De panaszolták, hogy a nagyobb piacokig sokszor kell réven, vámon átmenniük. A hamuzsírfőzö helyekre a környékbeli falvak is vitték az ölfát, hamut," az erdős vidékek szénégetésből piacoltak — Nyírmegygyes pl. Debrecenben, Nagykárolyban —, fűrészmalmot működtettek. A maguk termelte gyapjúból saját részükre gyártották a gubát a „szür-hullott gubaványoló"-ban. Botpaládon kerékkötőt, kereket, zsindelyt gyártottak és pénzért adták el. A bányákban többféle munkára nyílt alkalom. Munkaerőben nem lehetett hiány, mivel Balotafalu lakói szerint csak az kapott munkát a misztótfalusi bányákban, aki nyáron is ott dolgozott, és nyáron a mezei munka miatt nem mehettek. 1772 végén a királynő Bács megyéből Szatmár megyébe küldte Andrássy István helytartótanácsost, hogy királyi biztosként a megye úrbérrendezési munkáit irányítsa. A megye 1773. február 15-i ülésén bizottságot alakított a helységek osztályba sorolásának kidolgozására, és ez március 17-én négy osztályt javasolt, 14-16-18-20 hold szántóval és 6-8-10 szekér réttel, valamint 2 pozsonyi mérő belső telekkel. A királyi biztos rendszeresen jelentést küldött a rendezés állásáról. 1773. április 19-i jelentésében beszámolt a Helytartótanácsnak a megyei bizottság munkájáról és az előzetes felmérés tapasztalatairól.

3 A megyében igen nagy számban találtak pusztatelkeket, ezek egy részét bérbeadták a földesurak. Sok helységnek állandó szerződése volt a földesurával, amelyet a betelepüléskor kötött, mások viszont szokás vagy szükség alapján teljesítették a szolgálatot. A 9 pontra adott válaszokban sok helység panaszkodott. A robot behajtása még egy helységen belül sem mindig volt egységes. A szerződést a földesúr gyakran nem tartotta meg (Amac, Dob stb.), a robot esztendőnként növekedett; Aranyosmeggyesen Wesselényi báró jobbágyai általában az esztendő felét is szolgálatban töltötték, néha két hétig szüntelen robotoltak, míg a helység többi földesuránál csak taksát fizettek. Nigrefalu lakói a kincstár úrbéresei voltak; teljesen terméketlen földjük mellett más forrásból, szekerezésből, napszámból sem szerezhettek keresetet, mivel lü

BOROVSZKYS.: i. m. 17. MOL C 59. Tab. Urb. Com. Szatm. Szopor, Nántü 9 pontra adott válaszai. 12 Uo. — A helységek 9 pontra adott válaszai. ^13 MOL C 59. Actaurb. Com. Szatm. 1773. ápr. 9; uo. 1773. máj. 26, 1773. júl. 17, 1774. ápr. 14.