Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században \ 07 (equites hungari), 1580 novemberében egyszerűen „lovasok" (equites), 1581 januárjában „udvari lovasok" (equites aulici), 1581 márciusában a „Grodnóban lévő lovasok" (equites Grodnae existentes), 1581. május 3-án „veterán lovasok" (equites veteránt), 1581 júliusában „régi lovasok" (equites antiqui). Az 1581-1586 közötti időszakban a „magyar lovasság" megnevezés válik uralkodóvá, bár 1581 júliusában feltűnik az „erdélyi lovasok" (equites Transyvanienses) megnevezés, itt azonban jól elkülöníthetően más, Báthory Boldizsár vezetése alatt álló lovasságról van szó. Az udvari lovasság vezetőjének megnevezése is változó. 1580. december l-jén a „magyar lovasok főkapitánya" (capitaneus generális equitum Hungarorum), ugyanazon év összesített elszámolásában egyszerűen „kapitány" (capitaneus), 1581-ben újra „főkapitány" (generális capitaneus). Valószínűleg az udvari lovasság kapitánya az egész magyar lovasság főkapitánya is volt egyszersmind, aki hatáskörét hadjáratok idején jól láthatóan gyakorolta. Információkban jóval gazdagabb — miként az udvari gyalogság esetében — Báthory Zsigmond kora. Éppen a források rendkívüli, szervezeti szempontból döntő fontossága teszi indokolttá részletesebb elemzésüket. Az 1586. július 19-én keletkezett két lajstrom közül elsőként vizsgált (,^4z kiknek mostan vduartol fizetések vagyon lovokra") egyenként felsorolja a lovasság vezetőit és az általuk felfogadandó lovasok számát, valamint az erre a célra szolgáló hópénzt (Pl. „Gezthy ferencz vramnak zaz lóra fi 300"). Összesen 108 embert nevez meg, akik közül 8 fő esetében a lovak száma nincs feltüntetve. A fennmaradó 99 főnek kell összesen 670 — személyenként majdnem 7 — lovast fogadnia. Közelebb jutunk a valós értékhez, ha részletesebben vizsgáljuk az adatokat. Mindössze 1 embernek (Geszti Ferenc) kellett 100 lovast fogadnia, 4-en fogadtak 25-25 lovast, 11 fő esetén volt a lovak száma 10-20 között, míg a 10 alatti jellemző értékeknél 15-en 4-4, 15-en 6-6, és végül 23-an 2-2 lovast fogadtak fel fejenként. A 670 lovasra felvettek összesen 2703,61 forintot. A másik jegyzék („Vrunkall eo nagfyságjaval mostan menny lovagh Számnak kelletyk lenny") tartalma, következésképpen szerkezete is némileg eltérő; a nevek mellett csak a lovasok számát tüntette fel, hópénz megjelölése nélkül. Az adatok is eltérőek: 62 főnek kell az udvarban lennie, összesen 255 lovassal. Az átlag — közelítéssel — 4 lovas fejenként. A részletesebb elemzés itt is más eredményt hoz: a legtöbb lovast, 40-et, ezúttal is Geszti Ferenc tartja, a második, Gálffy János már csak 13-at, míg a többiek mind 10-nél kevesebb lovassal rendelkeznek fejenként. A jellemző adatok: 18-an fogadnak 4-4 lovast, a 2 lovassal bírók száma ezúttal is 23. A jegyzék újabb sajátossága az udvartól távollévők nevének és a távollét okának feltüntetése. 2 47

Uo.81., 105., 121., 146., 154. 48 VERESS, 1918. 16., 182-183., 197., 212., 215., 155., 165. 49 Uo. 92., 128. Szádeczky Lajos az udvari lovasságot az udvari lovas testörséggel azonosítja, és élesen elhatárolja az általa „sor-lovasság"-nak nevezett csapattól SZÁDECZKY. 1931. 13., 14. 51 F 12. 1/ct. 1586. júl. 19. Megtudjuk például: „Briny laczlo betege[n] haza mene ha megh giógiull valamikor parancholatth megint megh yw"; „Nyakazo Jánost meg Gezthy Vram devara menetelienek előtte botsattathot haza kett hétig mostis oda vagion"; „Gereofy András mierthogi zekeryuel vagion az takarásra haza keredzek".