Levéltári Közlemények, 69. (1998)

Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.

Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században \ 05 Jóval egyszerűbb az Erdélyben működő szervezet kérdése. Már Báthory István korszakából rendelkezésünkre áll egy szórványadat Pierre Lescalopier — a diplomáciai feladattal megbízott, Erdélybe utazó francia — 1574. évi rövid, de igen értékes leírásából, miszerint „ötszáz egyenruhás muskétás teljesít szolgálatot mindenkor a fejedelem közelében."

36 Ide sorolható az 1594. év eseményeit tárgyaló francia nyelvű jelentés is, amely a „fejedelem kék gárdája" (les gardes bleues du Princé) meghatározást használja Szaíánci László megöletésének leírásakor.

37 A szervezet szinte összes meghatározó elemét felsorolja azonban Pellérdi Péter, a fejedelem aludvarmestere, aki a tizenötéves háború egyik jelentős eseménye, a Feketehalom melletti táborba szállás és mustra (1595. július 3-4.) szemtanújaként „friss benyomások hatása alatt élénken megírt tudósítás"ában így írt: „ Wrünknak wfölsegenekys wdwaraban azelöth eoth szász kek fizetheth drabanthya wolth mindenkorán az regi szokás szerinth, de masth wfeolsege immár ezerre thölthöthe szinthen azokathis, ezekys welunk wolthanak. " Báthory Zsigmond uralkodása alatt tehát már egy kialakult, a fejedelmi udvarban „az régi szokás szerint", folyamatosan működő, fizetett gyalogságot találunk. Állandó létszámuk 500 fő, ezt hadbavonuláskor (jelen esetben 1000-re) kiegészítették. Báthory István uralkodásának mint az udvari gyalogságot tapasztalt, magas harcértékű elitalakulattá kovácsoló időszaknak a jelentősége mutatkozik meg a mezőkeresztesi csatában (1596. október 26-28.). A kékek felett rendelkező Király Albert így fordult a csata válságos pillanatában hozzájuk: „Tudgyátok fiaim mindétig jó hirt viseltetek. Ti is ismertek engemet, én is még István királynál közületek sokkal egy hadban voltam, tudom kik vagytok". A megszólítottak egy része tehát Báthory István idején hadban volt, már akkor a kékek között, míg mások valószínűleg ebben az udvari gyalogság hírneve szempontjából is előnyös időszakban tüntették ki magukat más egységeknél, és lettek kék drabanttá. Az udvari gyalogság már a 16. század harmadik harmadában szervezett, folyamatosan működő egységet alkotott, vagyis nem a mindenkori fejedelem alakította ki saját alkalmi testőrségét, minden fejedelemváltozás alkalmával újjászervezve azt, hanem elődje udvari szervezetét „megörökölte" — élve természetesen a számára kedvező személyek megválasztásának jogával. Amennyiben elfogadjuk, hogy az udvari gyalogság, a praetorianusok, kék drabantok azonos egységet jelentenek, a következő problémák merülnek fel. Azt, hogy az 1557-ben és 1562-ben megnevezett udvari gyalogság, illetve testőrség már kék drabantokból állott, a kutatások mai szintjén nem tudjuk bizonyítani, így nem zárhatjuk ki teljesen azt a lehetőséget sem, hogy az udvari gyalogság csak később, egy esetleges, az 1562. évi székely felkelést követő, a korábbi székely gyalogság egy részét az udvari gyalogságba sorozó átszervezés után viselte a kék drabant elnevezést. Ellene szól az, hogy az átszervezésről jelenleg semmilyen forrás nem ismert, holott a jóval kisebb horderejű hadügyi vonatkozású döntések is szerepelnek például az országgyűlések végzései között. Másik lehető36 LESCALOPIER, 91. HÓDOS, 1-8. „Casla Salanzi a esté tuépar les gardes bleues du Prince... ". HÓDOS, 6. 311 PELLÉRDI, 145. 39

KOMÁROMY, 1892. 26. 40 SZÁDECZÍCY, 1927. 124. Természetesen azt, hogy a kék drabantok megnevezés először Bethlen Gábor idején jelenik meg, az eddigiek alapján nem fogadhatjuk el. i. m. 285.