Levéltári Közlemények, 69. (1998)
Levéltári Közlemények, 69. (1998) 1–2. - KÖZLEMÉNYEK - Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században / 99–131. o.
104 Közlemények Ezek az értékek és arányok lényegesen nem változnak 1579 októberéig, mikor is a Vadas Mihály halála után bekövetkező átszervezés miatt Károlyi István főkapitány alá is csak egy századnyi ember tartozik (szemben a Vadas Mihály főkapitánysága idején érvényes gyakorlattal), következésképpen a százak fizetése közti jelentős eltérés is megszűnik, míg Károlyi István fizetése (65 forint) megegyezik a korábbi főkapitányi zsolddal. 32 Lényeges változás a vizsgált időszak végéig, 1581-ig már nem történt. Az 1576-1579 közti időszak Vadas Mihályt illető pozitív megkülönböztetésének oka Veress Endre szerint az volt, hogy „Vadas Mihály a király legkedveltebb (mert bizonyára legvitézebb) kapitánya; ezért nagyobb a százada is a többiekénél." „Nagyobb zsoldja pedig a 12 forint alapfizetés a szolgálati évek és személyes érdemek arányában" való növekedésével jöhetett létre. 33 A „személyes érdem" nem kétséges: Vadas Mihály, aki nagy valószínűséggel már János Zsigmond alatt is betöltötte tisztét, döntő szerepet játszott Báthory István fejedelemmé választásában és Bekes Gáspár elleni küzdelmében, így az sem lehet véletlen, hogy éppen ő az, aki Lengyelországba kísérte, kísérhette urát! A kapitányi tisztség személyi változásairól a következőket mondhatjuk: az 1576. év kapitányai közül (Török István, Rácz Mihály, Károlyi István, Somogyi Ferenc, Nagy Ambrus) 1578-ban egyet sem találunk a katonák között. Az 1577. évi hadjáratban eshettek el vagy Erdélybe távoztak, mint például ez a később fontos szerepet játszó Károlyi István esetében történhetett. A helyükre lépő új kapitányok (Rácz Bálint, Kovács Ferenc, Nagy György, Fejérdi Bertalan) az 1579. esztendőben is mindannyian helyükön maradnak, 1581 augusztusára viszont, valószínűleg az 1580. évi hadjárat következtében csak ketten — Rácz Bálint és Kovács (Kovászi) Ferenc — maradnak hivatalban. A gyalogság többsége magyar, de már az 1576-ban 3%, 1578-ban 7% az idegen nevek (Misko Marco, Ioannes Malinocki stb.), többnyire lengyelek és Moldva, Havasalföld tájáról származók részaránya. Azt, hogy a Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem mellett testőrszolgálatot teljesítő gyalogok a kék drabantok voltak, látszik alátámasztani Veress Endre feltételezése is, aki rámutatott: a varsói kereskedőktől 1576 telén vásárolt kék posztóra „Báthorynak bizonyosan a kék drabantok uniformálásához volt szüksége". 3 Azt azonban, hogy a „magyar gyalogság" megnevezés alatt minden esetben egyértelműen kék drabantokat kellene értenünk nem állíthatjuk. Csupán ezen bejegyzések alapján messzemenő következtetéseket levonni nem lehetséges, de esetleges megoldásként jöhet számba a következő: a folyamatos háborúkban elszenvedett veszteségek és a létszámnövelést célzó toborzások és átszervezések eredményeképpen a későbbiekben felhígult és más egységekkel keveredett magyar gyalogság egy tágabb értelemben vett testőrséget alkotott amelynek állományából az uralkodó közvetlen szolgálatára egységeket különítettek el. dik ugyan, 40%-uk kap 6 forintot, a többi 5-öt, a gyalogok azonban továbbra is 4 forintot. VERESS, 1918. 56-62. 32 Uo. 72-78. "VERESS, 1897.282. 34 VERESS, 1897.280-281. Pl. „a király sátorát őriző gyalogok" (pedites ad tentorium Regiae Maiestatis) 1581 októberében. SZÁDECZKY, 1931.28.
