Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

94 Tanulmányok 3. Országos perspektívák Áttekintésünk végén fel kell tennünk azt a kérdést, hogy hogyan illeszkednek adataink és következtetéseink a hazai és az európai összképbe. Országos szinten nagyon kevés összehasonlításra alkalmas anyagunk van, és még kevesebbet értékeltek ki a fentiekhez hasonló szempontok szerint. A ritka kivételek közé tartozik Kubinyi András többször idézett tanulmánya a budai polgárok családi kapcsolatairól, és ugyanő elemezte demográfiai szempontból a Hont megyei Alsónyék falu teljes 16. század eleji lakosságának összeírását, amelyet fentebb a névadási szokásokkal kapcsolatban említettünk. Ide kívánkozik Granasztói György már idézett elemzése Kassa 1549. évi lélekszám-összeírásáról. A budai városi családok nagysága és szerkezete, amelyet oklevelek és birtokügyletekkel kapcsolatos iratok alapján lehetett rekonstruálni, mindenben megegyezik a pozsonyi és soproni végrendeletekből levonható következtetésekkel. A kiscsaládok részesedése mindkét városban 70-75% felett volt, mintegy 8-10%-kal haladva meg a falun tapasztalható arányt. A háztartások nagysága között még jelentősebb a különbség. Alsónyéken 44 háztartásban 348 személy élt, az átlagos háztartásnagyság tehát 7,9 volt. Mintegy két évtizeddel később a Sopron megyei Keresztúron készült részletes összeírás szerint a falu 294 főnyi népessége 46 háztartásban élt.

76 Az átlagos háztartásnagyság tehát itt is nagyobb volt, mint a városokban, még ha a háztartási személyzetet beszámítjuk is. Bártfán például a házankénti lakószám 5,5-6,3 volt a 15. század végén, Kassán pedig az átlagos családnagyság (a vérszerinti családtagokat számítva) alig haladta meg a 4-et. A városok és falvak közti nagy eltérést a termékenységi index különbözőségével magyarázhatjuk. Alsónyéken a családonkénti átlagos gyermekszám 4,7 volt, ami kivételesen magas termékenységet jelent, különösen a fentebb tárgyalt pozsonyi adatokkal összehasonlítva, ahol a vizsgált 804 végrendelkező háztartásában (ebben a számban a gyermektelenek is benne vannak, de a különböző időpontban testáló házastársakat összevonva számítom) mintegy 839 gyermek élt, az átlag tehát alig haladja meg a családonkénti egy gyermeket. Itt az arányokat a gyermektelen végrendelkezők nagy száma feltétlenül tovább rontja. A budai adatok, ahol átlagosan 1,4 túlélő gyermek jutott egy családra, közelebb állhatnak a valósághoz. A 17-18. századi soproni anyakönyvek házasságonként 3-4 születést regisztráltak, áltagosan, ami ismét csak igen alacsony reprodukciós arányt jelentett.

78 Ezzel szemben a Hont megyei faluban a gyermekek aránya a népességen belül majdnem 60%-ot tett ki. Néhány csehországi település vizsgálata a harmincéves háború előtti időszakból a magyarországihoz hasonló, illetve azt kissé meghaladó értékeket eredményezett: a városi háztartások átlagosan 5,1-6,3, a falusiak 8,2 személyből álltak; az átlagos gyermekszám a városi családokban 2,2, a falusiakban 3-4 volt. 5 L. fentebb KUBINYI, 1966. és KUBINYI. 1994. Kassára: GRANASZTÓI, 1982. 6 FÜGEDl, 1985. 52. Az adat forrása: HUNYADI ISTVÁN: A Sopron megyei Kersztúr lélekössze írása 1542-ből. (Történeti-Statisztikai tanulmányok, 4.) 159-172. 7 GÁcsovÁ, ALZBETA: Spolocenská Struktúra Bardejova v 15 storocí a v prvej polovici 16. storoőia. Bratislava. 1972., 1. még: FÜGEDl, 1992. 50-51. további adatokkal a 16. század közepéről. s KUBINYI. 1994. 10-11 , és a 15-17. oldal táblázatai, 111. KUBINYI. 1966. 232-234. HOHENBERG, P. MLEES, L. H.: i. m. 80. áttekintése az ipari forradalom előtti időszakban a városokban családonként 5 gyermek születésével számol, akik közül átlagosan hárman érték meg a felnőttkort. Ez az érték adataink alapján kissé túlzottnak tűnik. Sopronra: GRANASZTÓI, 1970. 324., UŐ, 1982. 628. 9 FÜGEDl, 1985. 54-55.