Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

82 Tanulmányok Ezek az elvárások tükröződnek a pozsonyi és soproni végrendeletekben is. Tanulmányunk zárórészében részletesebben foglalkozunk majd azzal a kérdéssel, hogy milyen szerepet játszottak a végrendeletek a házasság anyagi előfeltételeinek biztosításában, mennyiben könnyítették meg a családalapítást a végrendelkezőt követő nemzedék számára. Azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy a tisztességes hozomány biztosítása volt a legfontosabb útravaló, amellyel a család — nemcsak a szülők, hanem a rokonság jóval tágabb köre — hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy lány felnevelése „tisztességgel és hasznosan" („zu Erén und Nutz") fejeződjön be. A hozomány nagysága nem mindig enged pontos következtetést az örökhagyók vagyonára, hanem meghatározott keretek között mozgott, de általában arányban állt azzal. A fiúk számára jóval ritkábban hagytak hasonló adományt, ez nem volt kötelessége a szülői háznak, csak önkéntes alapon került sor erre. Legtöbbször azok a fiúk részesültek a lányokéhoz hasonló ágynemű- vagy más háztartási felszerelés-adományokban, akiket papi pályára szántak. A férjhezmenetel minden, egyházi kötöttségektől mentes nő számára életbevágóan fontos volt. A házasság volt az út minden más lehetőséghez és a javakkal való rendelkezéshez, nemcsak a szó jogi, hanem gazdasági és társadalmi értelmében is. Edith Ennen, a Hanza-városokról írva az ismert „Stadtluft macht frei" kitételt a nőkre vonatkozóan „Heirat macht frei in der Stadtluft" formában alakította át.

21 Ezt a megfogalmazást az általunk vizsgált források is igazolják. A házasulandók társadalmi hátterét illetően a különböző foglalkozási csoportokon belüli, gazdasági alapokon nyugvó endogámia volt a legjellemzőbb. Ez nemcsak a kézművesek körében volt így, hanem a kereskedőknél is. Pozsony összekötő kapocs volt a délnémet, osztrák és magyar városok között, fontos láncszem abban a Nürnbergtől Budáig terjedő hálózatban, amit „dunai házassági piac"nak is nevezhetünk, hiszen az itt élő németajkú kereskedőfamíliákat erős rokonsági szálak is összekötötték üzleti tevékenységük hatókörén belül. Csak egy jellemző példa: az egyik leggazdagabb pozsonyi polgár, Albrecht Gailsam, aki egy igen jelentős kereskedőtársaság (Gesellschafi) vezetője volt a 15. század második felében, és igen részletes testamentumot hagyott hátra 1483-ból, Hans Siebenlinder budai polgármester unokáját vette feleségül. Feleségének felmenői között több bécsi és talán egy baseli polgár is volt; Gailsam egyik unokahúga pedig az ismert nürnbergi kereskedőcsalád, a Hallerek egyik tagjához ment férjhez. Gailsamnak végrendelete szerint komoly érdekeltségei voltak Bécsben, sőt egy ottani magánkápolnájáról is megemlékezett az Ágostonrendiek Szt. Lőrinc apácakolostorában. Számos magyar főnemesnek (Bánffy Miklósnak, Kanizsai Miklósnak és Jánosnak) nyújtott hitelt, illetve szállást és ellátást pozsonyi tartózkodásuk idején." Az előkelőbb soproniak házassági kapcsolatai, a kereskedelmi érdekeltségeknek megfelelően, inkább Bécs és Bécsújhely irányába mutattak. Csak két jellemző példát említek. Nem véletlen, hogy Christoff Grazer soproni mészáros és polgármester felesége, Anna, Gilig Vasi bécsújhelyi polgár lánya volt, hiszen a feleség családjában szintén voltak mészárosok, akik jó összeköttetést biztosítottak társuknak a távolabbi piacokon. Georg Tobler szűcs feleségének apja a néhai Mathes Furman bécsi polgár volt. Az asszony 21 ENNEN, EDITH: Die Frau in der mittelaltertichen Stadtgeseüschaft Europas. Hansische Geschichtsblatter. 98.(1980) 1-23, itt: 9. ~ Albrecht Gailsam végrendelete: PT 194r-195r. A Gailsam családról és budai kapcsolataikról: KUBINYI ANDRÁS: A budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban. Levéltári Közlemények, 37. (1966) 227-291., itt: 244-248., részletes genealógiai táblával, és 273. (A továbbiakban: KUBINYI, 1966.)