Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - TANULMÁNYOK - Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások a késő középkori Pozsonyban és Sopronban / 77–98. o.

Szende Katalin: Családszerkezet és örökösödési szokások Pozsonyban és Sopronban 83 részletesen kitér arra, milyen nehézségeik voltak, amikor férjével együtt Bécs város tanácsánál meg akarták szerezni az öt illető apai és anyai örökrészt.

23 A család, elsősorban anyagi megfontolásokból, igen erős ellenőrzést gyakorolt tagjainak házassága felett. Dávid Herlihy szavaival: „a nők forgalma [...] a tőke forgalmát is maga után vonta".

24 Számos végrendeletben a szülőknek gyermekeik javára tett adományai azzal a feltétellel voltak érvényesek, ha a lány vagy fiú „tisztességgel házasodik" („zu Ehren heiratet"). Ha a szülő már nem élt gyermeke házasságkötésekor, a házasulandóknak a rokonság, illetve a végrendelet végrehajtóinak vagy a városi tanács tagjainak hozzájárulását kellett megszerezniük. Ha valaki a család beleegyezése nélkül kötött házasságot, teljes örökségének elvesztését kockáztatta vele.

25 Nemegyszer az özvegyen maradó asszonyok újraházasodását is szigorúan ellenőrizték: Steffan Rieder például úgy rendelkezett, hogy újraházasodás esetén felesége veszítse el öröksége felét.

26 Hans Plantscher végrendeletében azt olvashatjuk, hogy ha felesége újra férjhez menne, és az aszszony és új férje hanyagul kezelnék a hagyatékot, a város szokása és gyakorlata szerint („ nach Stat Geprauch und Gewonhait") a fiára eső részt vegyék el tőlük." Az óvatosság érthető is, hiszen a nők vagyonközvetítő szerepe éppen az újraházasodásoknál volt a legfontosabb. Néhány végrendeletben a feleség hangsúlyozta is, hogy vagyona úgy szálljon az öt túlélő férjére, ahogyan ö örökölte előző házastársától. Wolfgang Prawn felesége, Anna például így rendelkezett: „szeretett férjemre, Wolfgang Prawnra hagyom házrészemet, avagy a fél házat, azzal a szándékkal, ahogyan megboldogult előző férjem rám hagyta". Péter Kreitz pedig úgy adta tovább egyik szőlőjét feleségének, Margreth-nek, ahogyan ő előző feleségétől, Helénától örökölte." A házasságnak a végrendeletekből megismerhető képéhez tartozik az is, hogy a vagyon szétosztásával egyidejűleg a házasfelek igen gyakran meglepően személyes hangon fejezték ki vonzalmukat egymás iránt, de a családon belüli konfliktusokról sem hallgattak. Feleségek és férjek egyaránt gyakran hangsúlyozták, hogy „hűségesen együtt dolgoztak" {„treulich miteinander gearbeitet habén"), hogy megélhessenek és vagyont halmozzanak fel a családban. Ennek hangsúlyozása azért is fontos volt, hogy megakadályozzák a rokonság beleszólását a rendelkezésekbe, de sokszor valóban kölcsönös szereteten és megbecsülésen alapuló kapcsolatokra utalnak. Barbara, Hans von Eger felesége például így írta le házastársát: „hü férjem, akitől soha semmi mást nem tapasztaltam, mint hűséget és szeretetet".

29 Ellenkező érzelmekre ritkábban találunk példát: Heinrich Barbierer 1473-ban Pozsonyban kelt végakaratában gyalázatos magatartása miatt kizárta feleségét az örökségből. Megbocsátott ugyan neki azért a „dögvészért", amit rá és gyer23 Anna. Christoph Gratzerin: HÁZI J.: i. m. 11/1.375-377., Heléna, Georg Toblenn: Uo. 414-415. 24 HERLIHY, D.: i. m. 136. 2:1 Ezt a jogi megszorítást a Budai Jogkönyv is rögzítette:MOLLAY K.: Das Ofner Stadtrecht i. m. 345. tj, ill. a tárnoki jogban is helyet kapott: KOVACHICH M. G.: i. m. CXL fej., 1. még: KUBINYI, 1966. 234. Soproni példa a tanács ellenőrzésére: HÁZI J.: i. m. II/l. 239, (Mathes Dürniczer rendelkezése mostohalánya kiházasításáról). 2f> pT 2?7 27

PT339r-340v(1512) 2li Anna, Wolfgang Prawnin: PT 112r, hasonló rendelkezést tartalmaz Michel Wohner felesége, Anna végrendelete is: PT 116v.; Péter Kreitz: PT 285v-286r. 29 PT 44r, 1. erről: BAUR P.: i. m. 206-207., hasonló példák Bécsújhelyről: STAUB, F.: i. m. 466-467.