Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban : a pannonhalmi konvent hiteleshelyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban / 3–61. o.

Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban 7 test tett ugyanarról az ügyről, sőt néha a konvent és a győri káptalan mellett harmadikként a Veszprém megye alispánja is referált Zsigmond királynak.

18 Ezek az adatok a hiteleshelyi külső munkára is engednek következtetni, hiszen két jelentés szó szerinti egyezése csak azt jelentheti, hogy a helyszínen az adatok egyszerű feljegyzésénél komolyabb fogalmazvány is készült, ami alapján aztán a hiteleshelyi irodákban kiállították a relációkat. A számadatok alapján, ha nem is túlnyomó, de viszonylagos többséget alkotnak a konventi kiadványok között a bíróságoknak küldött jelentések. Ezek alapján bizton állítható, hogy Pannonhalma az országos igazságszolgáltatásban is megtalálta a maga helyét, és ha nem is volumenét, de szerepét tekintve mindenképpen fölzárkózott a szomszédos győri, illetve veszprémi káptalanok hiteleshelyei mellé. III. Oklevélátírások (transsumptiones) Az oklevélátírások a hiteleshely kiadványainak csak néhány százalékát adják, jelentőségük azonban nem lebecsülendő, mert sok oklevélszöveg csak ilyenformán, azaz (teljes vagy tartalmi) átírásban maradt fenn. Alakilag ide sorolhatók a hiteleshelyi relációkba bemásolt parancs-, illetve megkeresőlevelek is, bár ezek szerepe teljesen más volt, mint a hagyományos értelemben vett átírásoknak. A jogilag is érvényesített hiteles másolatok készítésének elsődleges oka — amint az néhány átírás indokló szövegében meg is jelenik — elsősorban a jogbiztosító eredeti irat megóvása volt. Ennek megfelelően főleg kiváltságleveleket, végrendeleteket, határjáró okleveleket írtak át, de van példa zárt oklevél átírására is.

20 Formai szempontból az átírások készülhettek pátens vagy privilegiális alakban, az eredeti oklevél kiállításától függetlenül. Szerkezetüket tekintve általában egy rövid bevezető és az átírást kérelmező személy többnyire sztereotip indoklása után az illető oklevél szó szerinti másolata következik, majd a még az átírást megelőző vizsgálat eredményének leírása, ami külső és belső szempontok alapján a bemutatott irat hitelességét volt hivatva ellenőrizni és megerősíteni.

21 Ha azonban király vagy egyéb országos nagybíró parancsára, illetve kérésére került sor az átírás elkészítésére, akkor természetesen a parancslevelet is belefoglalták az oklevélbe, a másolat elé. Ettől a gyakorlattól csak a 15. század elején mutatkozik néhány esetben eltérés, amikor Márton bakonybéli apát részére készít átírást a pannonhalmi konvent: ezen oklevelekben egy rövid, a dátumot is tartalmazó bevezető után csak az átírást találjuk, a záróformulák teljesen elmaradnak" "* 47. sz. oklevél. Ugyanezen ügyben referál a királynak a győri káptalan is augusztus 20-án: PBFL. Capsa 49 W (949) DF 207 760 és Karmachy Sebestyén veszprémi alispán augusztus 14-én: PBFL, Capsa 48 A3 (948) DF 207 759 Hasonló módon végrehajtott köztudomány vételekről tudósít az. 51. számú oklevél, melyben a pannonhalmi konvent átírta a győri káptalan, a veszprémi alispán és a saját jelentését ugyanazon ügyről. '"' Bár az oklevélátírások tárgyi szemponthól nem képeznek külön csoportot, de mivel készítésükre sor kerülhetett bevallás és jelentés keretein belül egyaránt, tehát kizárólagosan egyik korábban tárgyalt csoportba sem sorolhatóak, külön szerelném őket megemlíteni. A témáról részletesebben:DRESK.A GÁBOR: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének 14. századi oklevélátírásai. MS 1. 463-470. 20 1353. március 31.: PBFL, Capsa 55 O (419) DF 207 219 (kiadva: MS I. 444-445. f\5.l). 21 ECKHART, F.: i. m. 512. " 8. és 9. sz.