Levéltári Közlemények, 68. (1997)

Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyének működése a Zsigmond-korban : a pannonhalmi konvent hiteleshelyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban / 3–61. o.

DRESKA GABOR A PANNONHALMI KONVENT HITELESHELYÉNEK MŰKÖDÉSE A ZSIGMOND-KORBAN (A pannonhalmi konvent hiteleshelyének 1387 és 1437 között készült kiadványai a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban) THE ACTIVITY OF THE PANNONHALMA CONVENT (LOCUS CREDIBIUS) DURING KING SIGISMUNDUS* REIGN: The monastery of Pannonhalma was entrusted with notarial functions in the mid-13th century. The article begins with a short introduction describing the various sorts of documents. Then it gives a number of documents from amongst those issued by ihdocus credibilis during King Sigismundus" reign. The historical background is given to each document. The selection was made from a special point of view: those documents were selected from the period between 1387 and 1437 which are still to be found at Pannonhalma, in the monastic archives of the Benedictine Abbey (thus not in a separate notarial archive!). The documents are not stored individually as papers issued by the notarial body, but as an organic part of the present archives. A pannonhalmi konvent hiteleshelye Az írásbeliség térhódítása és az ügyek gyarapodása miatt a korábban szinte kizárólagosan királyi pecséttel megerősített oklevelek mellett a 12. század vége óta egyre nagyobb számban jelentek meg a hatósági jellegű vagy közhitelű funkciót végző oklevéladóktól származó kiadványok. Ezeknek a hatósági jelleg mellett elsősorban a hiteles pecsét adott bizonyító erőt. Az ilyen, úgynevezett autentikus pecséttel bíró oklevéladók között a hazai gyakorlatban igen nagy jelentőségre tettek szert a székes- és társaskáptalanok, valamint bizonyos szerzetesrendi konventek, melyek a hasonló európai egyházi testületekkel ellentétben hiteleshelyekként (lóca credibiliá) tevékenykedtek, azaz egyfelől természetes vagy jogi személyek megkeresésére, másfelöl királyi parancsra vagy hatósági megbízásra pecsétjükkel megerősített közhitelű okleveleket állítottak ki.

1 Az okirati bizonyítás 13. századi kifejlődésének köszönhetően a hiteleshelyek száma és szerepe egyre nőtt, tekintélyük pedig fokozatosan megszilárdult. A jelen dolgozat a pannonhalmi konvent hiteleshelyének Zsigmond-kori tevékenységéről igyekszik képet adni a konvent 1387 és 1437 között készült kiadványai egy részének bemutatásával. A pannonhalmi monostor mint az írásbeliség egyik jelentős központja már all. századtól kezdve részt vállalt a javára tett intézkedéseket tartalmazó oklevelek megfogalmazásában, sőt talán kiállításában is, a szoros értelemben vett hiteleshelyi munka megindulásáról azonban csak a 13. század közepe óta beszélhetünk." A viszonylag későn megkez1 SOLYMOSl LÁSZLÓ: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. Mons Sacer. Pannonhalma 1000 éve. I—III. Pannonhalma. 1996. (= MS) I. 481 ;UÖ: Hiteleshely. Korai Magyar Történeti Lexikon. (914. század). Főszerk.: KRISTÓ GYULA. Bp„ 1994. 263-264.; SZENTPÉTERY IMRE: Magyar oklevéltan. Bp, 1930 118. skk. " A pannonhalmi konvent oklevélkiadásának megindulásáról: SOLYMOSl L.: A bencés konventek i. m. Levéltári Közlemények, 68. (1997) 1-2. szám. 3-61.